Én pedig erőteljesen DC-párti vagyok. Ez nem jelenti azt, hogy nem látom a DC filmek gyengéjét, mert de (problémás történetvezetés, szertefoszló dramaturgia, gyenge kezű rendezés), de ez a világ még így is jóval közelebb áll hozzám, mint a Marvelé. Abban pedig egyenesen biztos vagyok, hogy a DC hibáira nem az a megoldás, ha elkezdik másolni a Marvelt, mert azzal épp az erősségüket veszítenék el. Voltak tehát kétségeim, azonban a kételyek ellenére múlt hétvégén beültem a moziba.

Kezdjük azzal, ami egyértelmű: Gal Gadot ismét csodanő. Minden egyes megmozdulása maga a tökély, az összes jelenetében kimagaslóan teljesít. Új árnyalatokat is hoz Wonder Woman jellemébe (például ilyen a beszélgetése Cyborggal), érezhető a plusz élettapasztalat a karakterében, ugyanakkor megmarad idealistának, a gyengébbek védelmezőjének és az igazság bajnokának - az első jelenetek és a szóváltása Batmannel mind ezt mutatják. 

Flash friss, üde színfolt a DC térképén. A tipikusnál is tipikusabb hipster tini, de Ezra Miller szerencsére képes volt arra, hogy mindezt hitelesen vászonra vigye. A legtöbb poén Flash karakteréhez kapcsolódik - a legtöbbjük már-már túlzottan követi a tipikus Marvel humort, ugyanakkor tény, ami tény, mindenki nevetett rajtuk, én is, és szerencsére az egyensúlyt nem vesztették el, csak némi fűszert szolgáltatnak a mozihoz.

Aquaman karakterében kell lennie potenciálnak, viszont én egyelőre csak keresem. Számomra egyetlen maradandó momentuma volt, és az is Wonder Womanhez kapcsolódik. Vannak kétségeim afelől, hogy hogyan fog egy teljes filmet elvinni a hátán, de erre jövőre majd megkapjuk a választ. 

Ben Affleck sokak számára a tökéletes Batman, számomra azonban eddig nem volt az. Mostanra viszont megérett, Az Igazság Ligájában láttam rajta lelkifurdalást, bánatot, fájdalmat, némi önfeláldozást. Menthetetlenül az agya, és nem a szíve vezérli, de esendőbbé és védtelenebbé vált - ezáltal számomra szerethetőbbé is. 

Sokáig a hideg rázott a Wonder Woman-Batman párostól, azonban a film végére kezdtem megbarátkozni az utalásokkal. Batmannak finom lépésenként sikerült annyit változnia, annyit árnyalnia magán, hogy hitelessé és hihetővé váljon egy esetleges Diana-Bruce románc.

És hogy mi van az ellenséggel, a cselekménnyel? Szerintem most szinte lényegtelenek voltak. A fókusz a szuperhősök egyesülésén van, minden más (az ellenfél, a veszély stb.) csakis a megfelelő indokként kellett szolgáljon. Ez meg is volt, együtt a csapat.

Egy dologra azonban felhívnám a figyelmet: mindegyiküknek szüksége volt egy plusz okra, arra, hogy a saját életterébe betörjenek, anélkül passzívak voltak... talán gyávaságból, talán a küldetéstudat hiányából, talán látva, hogy mi is történt Supermannel. 

Az aktivizálásukhoz volt szükség a közelgő támadásra. Épp ezért Az Igazság Ligájra egy remek élménymozi - sztori szintjén nem ad igazán sokat, viszont ezeket a karaktereket együtt látni már önmagában is szórakoztató. A poénok, kis érzelmi szálak, akciójelenetek pedig tökéletesen összefűzik a filmet, nem utolsósorban pedig előfutárai további mozaikdaraboknak.

Hogy milyen kalandok várnak még rájuk? Az jó kérdés, de Diana zárómondata a lehető legjobb ígéret.

Láttad már Az Igazság Ligáját? :)