Láttad már a Pókember: Hazatérést? Én igen, több, mint két hete, de még mindig nincs teljes mértékben kialakult véleményem róla. Ez az idő már bőven túl van azon, ami az élmény utáni ülepedés, úgyhogy ki kell jelentenem: bizony beletört a bicskám, hiszen azt sem tudom eldönteni, tetszett-e.

Érveket viszont fel tudok sorakoztatni, mellette és ellene pont ugyanannyit. Lássuk!

Tini és szuperhős

Pro: Tom Holland tökéleteset alakít, egyszerre felelőtlen, esetlen, beilleszkedni vágyó, önmagát kereső kamasz ÉS szuperhős.

Kontra: Sajnos maga a mozi már nem ötvözi ilyen jól mindkét oldalt, legfeljebb az utolsó, eszmei következtetésben forr össze a kettő, egyébként nem találkozik a két játéktér: hol egy tinifilm, hol szuperhősfilm, a kettő keveréke nem jön létre.

Pókember másként

Pro: Jó, hogy kiléptek a szinte unásig ismételt (ugyanakkor vitathatatlanul klasszikus) eredettörténet mögül, és alkottak valami újat, ezzel felfrissítve és aktuálissá téve Pókembert. Arról már nem is szólva, hogy ezzel új korosztály felé nyitott a Marvel.

Kontra: Az így született szuperhős teljesen elszakad attól, akit eddig Pókemberként ismertünk. Pókember így is, de nemcsak más szemszögből, hanem teljesen másként. Egyelőre az én tudatomban két Peter Parker él, a klasszikus és az új, de talán a további filmek majd helyreállítják ezt.

Kontra: Az akciójelenetek nem elég kidolgozottak és magával ragadóak, hiányzik az erősebb látványvilág ahhoz, hogy igazán átütővé váljon a mozi.

Érzelmek

Pro: Amellett, hogy megjelenik a dicsőség és a vágy a hőssé válásra, az érem másik oldalát is megtapasztalja Pókember. Azt, hogy ennek sokszor szenvedés, hazugság, veszély, a mindennapi kötelességek és kapcsolatok elhanyagolása az ára. Ennek a bemutatása plusz réteget ad a filmhez.

Kontra: Peter egyetlen szerettéhez, hozzátartozójához való viszonya sincs kellően elmélyítve. Liz esetén ezt talán még meg is lehet magyarázni azzal, hogy a tiniszerelem már csak ilyen, de sem May nénivel, sem a legjobb barátjával, sem az iskolatársaival nincs igazán kidolgozva a kapcsolata. Éppen ezért az ők eseményekbe kapcsolása nem tud kellő hatást gyakorolni, és talán pont ezért van az is, hogy a negatív hős motivációja jobban átérezhető, mint a hős érzelmi kötődései.

Hőssé és felnőtté válás

Pro: Mindkettő folyamat, és nem egyetlen pillanat, talán külön-külön áll, talán együtt jár. Egy biztos: Peter elfogadta, át akarja élni minden állomását, és ez az egyik legnagyobb lépés, amit tehet ez ügyben. Még akkor is, ha nincs teljesen tisztában a döntése valódi körülményeivel.

Kontra: A jó szándék érezhető, de az, ahogy Tony Stark nevelni próbálja Pókembert, messze nem tökéletes. Hiányzik a megfelelő mennyiségű és minőségű kommunikáció, és ez sokkal inkább Vasember hibája, mintsem Peteré. Tartok tőle, hogy ez a jövőben még vissza fog ütni.

Elsiklottam valami fölött, vagy a Wonder Woman óta túlságosan elfogult vagyok a DC felé? Te mit szólsz a filmhez?

Írd meg a véleményed, kíváncsi vagyok rá! :)