Ezer és egy éve nem láttam igazán jó vígjátékot: olyat, amin nemcsak egyszer mosolyodom el, hanem tényleg végig nevetek, minőségi, jól felépített a humora, és még ha nem is reális, magában a történetben is van valami megkapó.

Múlt hétvégén moziba vágytam, de hirtelen egyetlen olyan filmet sem találtam, ami felcsigázott volna, aztán Anett említette, hogy a Bébibummot nézik meg a vőlegényével, és én is csatlakoztam.

Az alapszituáció eltúlzott, de nagyon egyszerű. A középpontban egy egyedülálló, negyvenes évei végén járó anya, és a harmincas lánya van. Az édesanya egy ki nem teljesedett művész, bohém, felelőtlen és gyerekes, a lány viszont felelősségteljes - ezzel az első csavar meg is van. Kicsit Szívek szállodája utóérzet ebből a szempontból, azonban itt fokozottabban érvényesül az eltérés az elvárt és a valós személyiségek között. Az anya tulajdonképpen gyermekké válik, akit a már felnőtt lánya nevel és gondoskodik róla. Ez egyszerre furcsa és érdekes, de leginkább humorforrás.

Jaj, és a slusszpoén: a leány gyermeket vár a barátjától. 

Majd az anya is... a már felnőtt lánya apjától.

(Igen-igen, némi Örömapa 2 áthallás.)

Juliette Binoche fantasztikusat alakít Mado szerepében: egy tipikus kamaszlány teljes repertoárját felvonultatja az áruházi hisztitől kezdve a szimpla udvariatlanságig. Elég csak a fenti két képre és a gesztusaira pillantani. :)

Camille Cottin Avril-ja pont az ellentéte: feszült, aggódó és túlságosan beleszürkült a valóságba. Ugyanakkor szerethető, és az apa-lánya viszony felvázolásáért külön plusz pont jár.

Ráadásul a környezet is tökéletes, nem próbáltak meg egy művi világot teremteni, teljesen élethűek a díszletek, a miliő, és éppen ez kell ahhoz, hogy kiegyensúlyozza az abszurd szituációt.

És hogy mi a helyzet a humorral? Az, hogy jó. Mindegyik poén jól előkészített, így gyorsan kiszámíthatóvá válnak a jelenetek, de éppen ez a film legnagyobb pozitívuma. Könnyen rá lehet érezni, hogy milyen szituációra, milyen mondatra milyen válasz érkezik, és így még inkább tarol a humora. Legfeljebb öt-tíz perc telt el úgy egyhuzamban a nézése közben, hogy nem nevettem el magam, 

Persze a klasszikusan franciás poénok sem maradnak el - aki látott már néhány francia filmet, esetleg jártas a francia kultúrában, pontosan tudja, hogy mit jelent ez.


Egy kis érzelem, egy kis anya-lánya évődés, szívmelengető sztori, plusz remek poénok. Minden adott, ami kell némi szórakozáshoz.
Én már kétszer ismételtem, ha másfél óra kikapcsolódásra és nevetésre vágysz, ezt a filmet nézd meg! :)