Hét év alatt olyan sok minden alakult ki ebből az egyetlen, aprócska, akkor még következmények nélkülinek tűnő elhatározásból, hogy a felsorolásuk is nehéz. De a Túl a pasztellen megújulásakor megígértem, hogy megosztom veletek, hogy mit kaptam a blogolástól, és egyébként is ezer éve készülök rá, úgyhogy... :)

Kreatív önkifejezés

A blognak hála megtanultam előbb élvezhető minőségben kifejteni a gondolataimat - ez nemcsak a Túl a pasztellen érdeme, hanem a személyes felületemé is -, majd a fotózás terén is elkezdtem fejleszteni magam. Még bőven van mit tanulnom, de a vizuális érzékem egyre jobb, és ezért nagyon hálás vagyok.

Voltak jobbak, voltak rosszabbak, mostanra a jók maradtak meg. :) Az Avonnak/Well PR-nak különösen hálás vagyok, mert ők voltak azok, akik visszaadták az abbéli hitemet, hogy létezhet korrekt együttműködés bloggerekkel. Egyenrangú félként kezelnek, és hiszem, hogy ez a kellemes légkör mindenkinek hasznos. 

Nem elfelejtendő az sem, hogy klassz érzés az, amikor egy hosszú nap végén csomag vár itthon valami különlegességgel. Ez tagadhatatlanul a blogolás óriási előnye, de szerintem nagyon fontos, hogy soha nem szabad megszokni és magától értetődőnek venni. Most is ugyanúgy örülök mindennek, mint először, és figyelek is arra, hogy ez mindig így maradjon.

A Well PR (Avon) rendezvényein mindig kapok egy olyan élményt, amire bár vágyom, nem engedném meg magamnak. Nekik köszönhetően láthattam egy fantasztikus kiállítást, lézerharcolhattam, ünnepi hangulatban cukrászkodhattam, illetve festhettem is, ami örök emlék marad.

A marketing nagyon sokáig az érdeklődési körömön kívül volt, de a blog miatt be kellett látnom, hogy legalább felületesen utána kellene néznem pár dolognak. Ez mostanra ott tart, hogy már több éve marketinggel is foglalkozom. :)

Az egyik titkos vágyam az, hogy a blog segítségével egyszer a jövőben egy jó cél mellé állhassak. Az Inectonak köszönhetően ez kisebb léptékben már kétszer is megtörtént. Ha bárki rajtam keresztül értesült arról, hogy a termékeik megvásárlásával állatokon segíthet, már megérte.

Sok olyan klassz kozmetikummal ismerkedhettem meg a blog kapcsán, amit egyébként biztos, hogy nem emeltem volna le a polcokról. Ilyenek például a Tetesept habfürdők, magamtól nem vásároltam volna, de kaptam kettőt tesztelésre, és most már egyenesen a rajongójuk vagyok, szép sorjában az összeset ki szeretném próbálni. A képen láthatóakat én vettem, mert most már tudom, hogy csodásak. :)

Igen, kerestem és keresek pénzt a bloggal. Nem kell nagy összegekre gondolni, és ezek nem olyasmik, amikkel rendszeresen számolnék, de fontosak, mert ebből tudom, hogy valóban ér valamicskét az, amit csinálok.

Már nem fáj, ha bántanak

Ez egy hosszú és sérülésekkel teli tanulási folyamat volt, de megérte. Nagyon sokáig fontos volt számomra, hogy mindenki, mindenki kedveljen. Ezt a legtöbb szituációban el is értem, azonban aki blogol, az bizony hatványozottan célkeresztben van. Bárki kritizálhatja, bárki adhat neki kéretlen tanácsokat. Jött is minden.
Jó ideig nem tudtam kezelni ezeket, aztán néhányon túl sokáig töprengtem, és elkezdtem jogos kritikaként kezelni őket. Ez a legveszélyesebb. Akkor kicsit el is vesztem.
De szerencsére magamra találtam, most már pontosan tudom, ki és milyen vagyok, és azzal is tisztában vagyok, hogy csak egyetlen cél lehet: megmutatni önmagam, nem mást vagy azt, ami másnak tetszik, és önmagam lehető legjobb változatává válni.

Amióta ezt a helyére raktam magamban, azóta egy pillanatig sem fáj, ha bántani akarnak. Mert tudom, hogy én ez vagyok, és bármi is történjék, mindig önazonosnak kell maradnom.

Ezt bár a blogon keresztül tanultam meg, a való életben is rendkívül fontos tapasztalatnak tartom. :)

A lakk is fantasztikus dolog, de az egyrészt nem kapcsolódik szorosan a bloghoz, másrészt arra gondolok, ami a lakk mögött áll. 

Nagyon könnyen meg tudok szeretni szinte bárkit, de hűtlen vagyok. Gyorsan elillan a lelkesedésem, és újra fellobbantani csak ideig-óráig lehet. Azonban a blognak köszönhetően immáron hét éve van valaki, akitől képtelen lennék elszakadni, mindig, minden pillanatban ugyanolyan fontos számomra.

Nem szerelem ez, nem házasság, mégis ásó-kapa-nagyharang. Néha porig romboljuk egymást, de aztán újjáépítjük, szebbé és jobbá, mint valaha. Bár egy ideje rombolás már aligha van, inkább csak építünk. 

Olyasmi a mi viszonyunk, mint Elizáé és Higginsé a My Fair Ladyben. Csak ő nem tehetős professzor, engem pedig nyilván nem az utcáról szedett össze, és most sem vagyok hercegnő. De sokkal kiforrottabb ember igen, méghozzá javarészt általa.

Ennek a bejegyzésnek most elég önző célja volt: leginkább mesélni akartam, de egyúttal biztatni is. Biztatni arra, hogy ha van valami, amit szeretsz vagy szeretnél csinálni, akkor mindent bele! Legyen az akár pont a blogolás, akár egy szakma, akár egy hobbi, hajrá!

Hét éve meg sem fordult a fejemben, hogy ennyi mindenért lehetek majd hálás egyetlen naplóoldalra való regisztrációnak. Pedig gyakorlatilag minden, ami jó az életemben, abból ered.

Jöhet újabb hét év? :)