Bizonyára észrevettétek - vagy ha nem, most, a bejegyzés olvasásakor látjátok -, hogy némi változás történt a blogon. Teljesen új arculatot kapott a Túl a pasztellen, új logó (itt is köszönöm Pethes Brigitta munkáját), új sablon, új elemek. 

Igazság szerint régóta érett a dolog, és ennek több oka is van. A korábbi blogkülső fölött eljárt az idő, a funkcióit nagyon szerettem, de esztétikai szempontból már nem volt az igazi, és pont jókor találtam rá erre a sablonra. Ugyan gyökerestől át kellett alakítani, azonban az első pillanattól kezdve láttam, hogy ki tudom belőle hozni azt, amit szeretnék. Ráadásul tele van hihetetlenül kifinomult megoldásokkal - én pedig ezen a fronton tech guru vagyok, úgyhogy ezekkel le is nyűgözött. 

A logóval kapcsolatban egyértelmű volt a piros és a zöld, illetve a Nailmailnél is használt betűtípus. Azt is hamar kitaláltuk, hogy rúzs és körömlakk legyen rajta, de az első változat után sokat módosítottunk rajta Brigivel. Éreztem, hogy kellene még bele egy harmadik szín, a sárga viszonylag hamar megvolt, az árnyalat pedig az utolsó simítás volt.

A maszk ötlete is munka közben jött - már tudnotok kell, hogy a blogon előfordulnak színház- és filmélmények is. Ez a téma ugyanannyira érdekel, mint a szépségápolás, ráadásul ez a végzettségemmel, szakmámmal is rokon. Korábban más platformon írtam ezekről, azonban mostantól mindent a Túl a pasztellenbe szeretnék integrálni, és ezt is szerettem volna megjelentetni a logóban. 

A végére pedig egy kis személyes: ez a blog hat esztendős lesz augusztusban, én pedig idestova hét éve élek ennyire aktív online életet. Nem túlzás az, amit az oldalsávban és a bejegyzés alatt olvashattok, számomra ez szenvedély, a szó legnemesebb, legkomolyabb értelmében. A mindennapjaim része, elképzelni sem tudom, hogyan tudnék lemondani róla. Elképesztően sokat kaptam tőle (hogy egészen pontosan miket, azt egy másik bejegyzésben fogom összeszedni), ugyanakkor a jövőre nézve szeretnék még több eredményt. Szükségem van több visszacsatolásra.  

A hét év alatt én is jobban megismertem magam, változtam is. Ilyen-olyan okokból kifolyólag kamaszként és a húszas éveim elején meglehetősen visszafogott, visszahúzódó voltam. Pedig én valójában nem az vagyok. Szeretek szerepelni, és vágyom arra, hogy megmutathassam magam. Ennek további lépései is lesznek, de az első, az alap a Túl a pasztellen megújulása volt.

A valóságban még sokszor hamu alatt vagyok parázs. Szeretném, ha itt lehetnék csak parázs. 

Köszönöm, hogy elolvastad!

Mit szólsz az új dizájnhoz? :)