Ahogy már tudjátok, húsvét vasárnap voltam olyan szerencsés, hogy megnézhettem a Centrál Színház előadását. Mindenképp szerettem volna írni erről, azonban most jóval nehezebben boldogultam a bejegyzéssel, mint általában, és ennek egy oka van: be kellett tartanom azt az aranyszabályt, amit mindig, minden egyes könyv- film- vagy színházélmény esetén hangsúlyozok.
Tilos viszonyítani. El kell vonatkoztatni attól, hogy milyen az adott mű eredetije, a korábbi előadásai, és kizárólag az adott élménnyel szabad foglalkozni. Egy két mondatos kitérő kivételével ezt fogom tenni most is.
A My Fair Lady sikere - kerüljön az bárhol, bármilyen szereposztással színpadra - szinte garantált. Jól ismert, egyszerre boldog, megfejthetetlen és kínzóan fájdalmas alapszituációt dolgoz fel, amely könnyen befogadható, mégsem elcsépelt, ráadásul mindez hibátlan keretben van.
A kezdés kritikus pont: nagyon el lehetett volna szúrni, de Puskás Tamás ehelyett maximálisan megalapozza a hangulatot. Az esős Londonba röpíti a közönséget, 1912-be. Mire a színpad feltárul, már a teljes nézőtér egy virtuális valóságban jár.
A sürgés-forgásból úgy bukkan elő a két főszereplő, mintha a legtermészetesebb élethelyzetükben lennének, majd a kettejük találkozásával elindul a cselekmény.
Tompos Kátya Elizája egyszerű, műveletlen, harsány, viszont jószívű és vágyik a fejlődésre. Természetesen olyan dialektust használ, amilyen a valóságban nem létezik, de ezt már a kabarékból is megszokhattuk.
Higgins professzor (Alföldi Róbert) a saját, zárt és fénytelen világában él, s bár önmaga szerint ő a tökély, ha azonnal nem is egyértelmű, fokozatosan kiderül, hogy semmivel sem kevésbé különc a társadalom számára, mint Eliza Doolittle.
A tanítvány fejlődik - hol jobban, hol kevésbé, de a változás egy idő után tagadhatatlan. Képes úgy beszélni, mint a magasabb körök tagjai, azonban ezzel együtt a saját gondolatai, az egyénisége egy része is elveszik. Gyönyörűen szimbolizálja ezt az, hogy az ezerszer elmondott példamondatokkal kommunikál, ugyanakkor ha kap némi szabad teret, a vele megtörtént események is előbukkannak, csak az új, idegen köntösben.
A tanítvány fejlődik - hol jobban, hol kevésbé, de a változás egy idő után tagadhatatlan. Képes úgy beszélni, mint a magasabb körök tagjai, azonban ezzel együtt a saját gondolatai, az egyénisége egy része is elveszik. Gyönyörűen szimbolizálja ezt az, hogy az ezerszer elmondott példamondatokkal kommunikál, ugyanakkor ha kap némi szabad teret, a vele megtörtént események is előbukkannak, csak az új, idegen köntösben.
Eliza fokozatosan tökéletes alkotássá válik, kérdés azonban, hogy ez kinek az érdeme, és hogy valóban jobbá vált-e így? A professzor és a lány viszonya is bizonytalanná válik ezáltal: az addig kialakult szabályok érvényüket vesztik, hiszen az okítás elérte a célját.
A mű öntudatára ébred, de közben nem tudja, mihez kezdhetne új énjével: a Rada Bálint által alakított Freddy túl pipogya ahhoz, hogy egyetlen pillanatra is felvegye a versenyt Higgins-szel, Higgins számára pedig már nem elegendő önmaga, mint a saját világa közepe. Azzal a számára ismeretlen érzéssel találkozik, hogy hiányzik neki valaki - valaki, aki a visszahallgatott felvételen még igencsak erős dialektussal beszél. Az eredeti Eliza.
A szenvedélyes civódást követően mindketten vizionálják a sorsukat külön-külön, de mégis más, közös útra térnek: kimondatlanul újraalkotják a szabályaikat - Higgins megkapja a papucsát Elizától -, majd egy már-már erotikus ölelésben fonódnak össze.
Mindkét főszereplő pengeélen kell táncoljon, de a játékuk és a kémiájuk így is tökéletes, mellettük azonban még kiemelendő Magyar Attila alakítása. Harsány, majdnem sok, de éppen így tud üde, markáns színfolttá válni. Minden mozdulatában, minden szavában jelen van az, amit alakít: egy dörzsölt, igen furcsa etikájú csibész.
A zenés betétek kifogástalanok, úgy és akkor szólalnak meg, ahogy és amikor kell. Tompos Kátya énekhangjához nincs mit hozzáfűzni, pont olyan tökéletes, mint várható, de Alföldi Róbert sem marad el mögötte. Bár a hangi adottságai nem kiemelkedőek, nem hamis, és azokat az érzéseket adja át a dalaival, amelyeket kell, egy színházi előadás esetén pedig éppen ez a legfontosabb.
Az új fordítás csak annyit módosít a szövegkönyvön, ami lesöpri róla a port és a nehézkességet, a díszlet sokoldalúsága és a színpadi munka már-már a zsenialitás határát feszegeti.
És hogy mi történik a függöny leengedése után? Kitör az első, a második és a sokadik világháborújuk. Majd békét kötnek. Mindannyiszor.
Ha sikerül rá jegyet vásárolnotok, ne szalasszátok el, mert egy igazán mély emberi kapcsolat kialakulásának lehettek a szemtanúi, ráadásul egy mesteri, minden részletében kiváló előadásban.
8 comments
Örömmel olvastam e tartalmas beszámoló minden sorát. Nem hiszem, hogy el fogok jutni erre az előadásra, de már a róla szóló poszt is élmény volt!
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszett a poszt, de az lenne a legjobb, ha mégis eljutnál rá, mert minél többet ülepszik bennem, annál jobban tetszik. :)
TörlésÉn már kétszer láttam, és májusban is megyek rá még. Ez az a darab, ahol megéri ellógni egy előadást a jegyvásárlás miatt és két és fel órát sorba állni; illetve 3x idegösszeomlást kapni a kutyuk előtt, mert a jegyrendszer folyamatosan kidob...
VálaszTörlésEn csak szuperlativuszokban tudok beszélni a darabról, mert zseniálisan jó lett. Az én lelki bekem valahogy mindig visszaáll tőle, és napokig vigyorgok utána...
Szerintem is megéri, bár én szerencsés voltam, viszonylag könnyen tudtam rá venni jegyet. Ismételni is szeretnék, de mivel nem fővárosi vagyok, számomra kicsit luxus lenne. :)
TörlésNagyon jól megfogalmaztad: "Az én lelki bekem valahogy mindig visszaáll tőle..." - az enyém is, bár nekem ez nem feltétlenül mosolygást jelent, én borongósabb típus vagyok. :)
Hamarosan nálam is porondon lesz egy bejegyzés róla :) Spoiler: imádtam! :)
VálaszTörlésÖrülök, hogy neked is tetszett, és várom a bejegyzést! :)
TörlésMár láttam én is kétszer, de szerintem megunhatatlan a darab.:) Annyira jók a szereplők, másodszor is éppen annyira élveztem, mint először. Valószínűleg meg fogom még nézni.:) Többen azt kritizálták, hogy kicsi a színház ehhez a darabhoz, de én ezt nem éreztem, sokkal jobb, hogy kicsit családiasabb az egész, és nem 30 táncos van egyszerre a színpadon.
VálaszTörlésEgyébként egy tipp, bár lehet, hogy már olvastál róla: ha összegyűlik 5 Centrál színházas jegyed, lehet kérni a törzsvásárlói kártyájukat és azzal előbb lehet majd előadásokra vásárolni, mint az alapból meghirdetett időpont.
Szerintem is megunhatatlan - az előadás és maga a történet is, lehet, hogy mindjárt bele is nézek a filmbe. :)
TörlésValóban kicsi a színház, de szerintem pont ezért extra dicséretet érdemel, mert meg tudták oldani, és nem is ment a minőség rovására.
A tippet köszönöm, nem biztos, hogy nyíregyháziként egyhamar össze fog jönni az öt jegy, de amint meglesz, fogok kérni kártyát. :)