Az NCLA Persephone már fel-felbukkant a blogon, azonban igazi teret soha sem nyert. Ősszel és télen a pirosak, illetve a sötét árnyalatok domináltak, viszont itt a tavasz, most én is érzem, hogy valami más lenne ideális, de a klasszikus pasztellek nagyon távol állnak tőlem. 

Sokszor voltam elégedetlen a márka ecseteivel, de a Persephone-om ecsete hibátlan: széles, lapított és rendezett, jobb nem is lehetne.

Az állaga is kifogástalan, pont annyira folyós, mint ahogy én szeretem, de kellően terelgethető - nehéz nem tökéletesen lakkozni vele. Két rétegben fed és meglehetősen tartós, a képeken már negyedik napja viseltem.

Tőlem nagyobb barátja a telített színeknek nincs, viszont van az az eset, amikor a tompább árnyalatok is tudnak tetszeni. Mondjuk akkor, ha zöld, és abból is egy különlegesebb verzió, ha pedig a holografikusság ad neki egy kis belső ragyogást, egyből le is vagyok nyűgözve. 

A Persephone alapja lágy, engem pisztáciára emlékeztető szürkészöld - vannak, akik szerint enyhén kékes, én azonban nem látom benne a kéket. Ez van némi holoval feldobva, árnyékban csak misztikusságot kölcsönöz neki, napfényben viszont sárgás-aranyló fényt ad.

Az összkép pont annyira kimért, éteri és levegős, hogy akkor is a görög kultúrára asszociálnék, ha nem ismerném a lakk fantázianevét. Ugyanakkor a színben van valami megfoghatatlanul különös... hiába világos, kicsit zordon, kicsit félelmetes, de tavaszian könnyed módon. 

A lakkot a Nailmail kínálatában találjátok meg.