Mára nem ezt a bejegyzést terveztem, de a karácsony és az azzal együtt járó karácsonyi nagytakarítás mindent fölülír. Pakolgatás közben ráakadtam a kiürült termékek csomagolásaira, alaposan megdöbbentem, hogy már megint milyen sok gyűlt össze, és minél hamarabb ki szeretném dobni őket - előbb azonban ki kell kerüljön ez a poszt. :)

Az Avon Anew Vitale BB krémről már a tesztjében is áradoztam, de az az igazság, hogy minél többet használtam, annál inkább meggyőződtem arról, hogy ez egy kiváló minőségű smink. Enyhén fed, könnyed, szép a finise, még nekem is kellően világos... pontosan ilyet keresek már jó ideje sikertelenül magasabb árkategóriában. De minek? Miközben egy nagyjából ezer forintba kerül. Nem is értem magam... ebből kellene inkább egy második tubus.

Majdnem a tökéletes ellentéte az Avon BB-nek a L'Oréal Cushion alapozó. Mindenkinek bevált, de nekem nem: kissé sötét, nem mutat rajtam jól, nem tudom szépen eldolgozni, ráadásul erősen szárította a bőrömet. Gondolni sem szeretnék rá többé.

A Catrice krémes szemfestékstickje nem kifogyott, hanem letört - már tudom is, miért kerültem jó ideig ezt a kiszerelést. 

Ezt leszámítva viszont zseniális a teljesítménye: minden mástól tartósabb a szemhéjamon, a színe pont olyan hideg bézs árnyalat, amely bár natúr, nekem sem áll előnytelenül. Szerencsére találtam még belőle egyet a Müller akciós kosárkájában, a baleset óta azt a pótdarabot használom.

A Cicaplast ajakápolónak nincs aranyos csomagolása, kellemes illata vagy íze, viszont hatékony. Nagyon hatékony. Ha tényleg baj van, csak ezt veszem elő, mert csodát tud tenni. 

Kipróbáltam a drogériákban fellelhető szemöldökzselék zömét, de a L'Oréal Brow Artist Plumper-t semmi sem tudta megverni. Igaz, hogy mind közül ez a legdrágább, azonban egyúttal a legpigmentáltabb és a legerősebben fixáló is. 

A teljes árát ennek ellenére nem szívesen adnám ki érte, viszont ha akciósan vagy kuponnal megvásárolható lesz, nem fogok habozni.

A narancsba hajló piros (pirosabb, mint a képen) Max Factor Cerise volt az állandó lábkörömszínem az utóbbi egy-másfél évben. Bár szerettem az árnyalatát, kézre nekem az indie lakkok mellett unalmasnak tűnt, lábra viszont maga volt a tökély. A narancs tónus miatt szinte világított, de mégis még egyértelműen pirosnak hatott. 

Lehet, hogy butaság úgy újra megvenni egy elfogyasztott lakkot, hogy hatalmas készletem van itthon, de ezt a darabot annyira megszoktam és megszerettem, hogy még az is előfordulhat.

Ugyan rendszeresen használok púdert, de csak minimális mennyiséget, így ritkán ürítek ki egyet teljesen. A Fleur de Santé darabjával is csak több év elteltével történt meg ez, igaz, jó ideig csak táskába dobható tükörként funkcionált nálam. 

Maga a termék átlagos volt... esetleg kicsit jobb, nem sajnálom különösebben, hogy mostantól nélkülöznöm kell. 

A Voluptuous False Lash Effect spirál a nyár slágere volt, egyáltalán nem természetes a hatása, ellenben látványos, lemosni pedig könnyű, tehát pontosan olyan, amilyennek én egy szempillafestéket szeretek. 

Jó ideje a Bourjois Liner Pinceau a kedvenc tusom, a folyékony, de irányítható állagának köszönhetően én minden másnál könnyebben boldogulok vele.

Az Artdeco szemhéjalapból hiába használtam el egy tégelynyit, még most sincs teljes, kiforrott véleményem róla. Csak abban vagyok biztos, hogy én a folyékonyabb, ragadósabb állagú bázisokat jobban szeretem.

A Rexona Maximum Protection a melegebb napokon a megmentőm, a képen lévő verzió pedig a legeslegnagyobb kedvencem az összes közül. Ha nektek is kicsit komolyabb hatásra van szükségetek, és még nem tettétek, feltétlenül próbáljátok ki!

A Puma Sync illatot tesztelésre kaptam, az én ízlésemnek alapvetően túlontúl gyümölcsös volt, de néha azért fújogattam, anyukám pedig egyértelműen szerette.

Az Aveo/Isana körömlakklemosók a kedvenceim, olcsók, hatékonyak és az illatuk is kevésbé kellemetlen. A mandulás változatot is szerettem, de nyár óta Aveoból csak dinnyéset találtam. Mint láthatjátok, többet is vettem, szerencsére ugyanolyan jó, mint a zöld volt.