Az utóbbi igen megosztó (Ez így van jól, a jól sikerült illatok legfőbb ismérve, hogy megosztóak!), de a népszerűsége töretlen, ennek minden előnyével és hátrányával. Én egyértelműen a kedvelők közé tartozom, és azt hiszem, ez nem is csoda: orientális-virágos, vaníliás nagyvad, pont az esetem. Ráadásul a tartósságára sem lehet panasz, bár épp ezért, na meg a markánssága miatt nem érdemes túladagolni.

Mivel a Far Away-ről ennyire pozitív a véleményem, nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy érkezik egy új változata, a valamivel könnyedebbnek, de még így is testesnek ígérkező Infinity. Még boldogabb voltam, amikor rájöttem, hogy a friss verziót Honorine Blanc álmodta meg, ugyanaz az orr, amely az Attraction-t is alkotta.

Egy félelmem azért maradt: egy könnyed, de mégis karizmatikus illat kiegyensúlyozásánál komolyabb feladatot elképzelni sem tudok, és egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány ilyen jellegű, jól muzsikáló parfümmel találkoztam eddig.

A doboza és a csomagolása telitalálat: a türkiz színtől üdévé válik, ugyanakkor túl babás vagy légies sem lesz, és a keleties hangulatát is megőrzi.

Elméletileg a jázmin, a vanília és a körömvirág dominál benne némi bergamott segítségével, de én (szokás szerint) kicsit másképp érzem. 

Egy biztos: lineáris felépítésű illatról van szó, tehát az idő előrehaladta nem változtat jelentősen a kompozíción, a kifújást követően két-három órával nem fog egy teljesen új jegy felbukkanni. 

Ennek megfelelően a vanília végig jelen van a parfüm életében, viszont nem az első sorban, végig a többi illatjegy mögé bújik, és csak hátulról támogatja meg őket némi édeskés vibrálással. A jázmin még ennyire sem mutatja meg magát, csupán egy másik alkotóelemmel, a körömvirággal (amit az én orrom bársonyvirágnak érez) játszik össze. A kettősük játéka és kontrasztja gondoskodik arról, hogy ne legyen unalmas az illat: a jázmin hol teljesen hagyja, hogy kiteljesedjen a kissé kesernyés növény, hol közbeszól, és ellágyítja.

Ha már bársonyvirág: kétségkívül ez az Infinity domináns illatjegye. Egyszerre van benne a szár zöld fanyarsága és a szirmok száraz, már-már poros jellege - hiába virág, nem egy klasszikus virágos jegyről van szó.
Minden pillanatban érezhető, ráadásul a középpontban, ennek ellenére nem hinném, hogy sokan felismernék, és kijelentenék, hogy ez egy bársonyvirágos illat. Egyrészt kevesen szoktak bársonyvirágot szimatolni, és így nehéz beazonosítani, másrészt a dominanciája ellenére nem egy egysíkú illatról van szó, még úgy sem, hogy lineáris.
Egyetlen leírásban sem szerepel, de meg mernék esküdni arra, hogy egy kevés pina colada is van a parfümben. (Ez egyébként nem menne ritkaságszámba - általában az ismertetőkben csak kiemelnek néhány összetevőt, és közel sem tüntetik fel az összeset.)  Az ananász és a kókusz jellegzetes duója a vaníliához kapcsolódik, de néha azért ki-kikacsingat mellőle.

Az összetevők egyenként nem mondhatóak kifejezetten egzotikusnak, azonban a párosításuk az: bársonyvirágos parfümbe nem könnyű belefutni, és ha meg is történne, akkor sem ilyen körítéssel szokott előfordulni.

A tartóssága és a hatósugara az előd nyomán ennek is jó, de attól azért visszafogottabb: reggeltől estig kitart, csak lassan, fokozatosan csendesedik el, tovább viszont nem marad meg.

Azt nem jelentem ki, hogy a Far Away-hez hasonló sikere lesz, mert azt nehéz megismételni, különösen ebben a kategóriában, de azt biztosan állítom, hogy az Infinity esetén nem tucatparfümről van szó.

*A terméket tesztelésre kaptam, de ez nem befolyásolta a véleményemet.