Az illatoktól szubjektívebben megítélendő dolgot elképzelni sem tudok, éppen ezért amikor bemutatok egyet-egyet, mindig arra törekszem, hogy elsősorban az illat jellemzőjét, milyenségét foglaljam mondatokba, a kompozíciót értékeljem, és az én személyes véleményem csak széljegyzetként jelenjen meg. Viszont vannak esetek, amikor ez a két dolog nagyon szorosan összekapcsolódik: pont ez a helyzet a Christian Lacroix Bijou-val is.

Az üvege mesés: a formája, a színátmenet és a kupak egyaránt csodás, az egész roppant harmonikus benyomást kelt. Könnyen el tudom képzelni, hogy van, akit már ezzel el is csábít, de nekem több kellett, én a leírásában szereplő illatjegyek miatt lettem kíváncsi rá. 

Olasz mandarin, vanília és csillagánizs - ezek alapján egy édes, telt alapillatra számítottam csöppnyi mandarinos, fanyar felhanggal és csipetnyi, ügyesen belerejtett ánizzsal, ami az édes illatot pikánssá tette volna, igazi vibráló, orientális nehézbombázóvá alakítva azt.

A kifújás után mindent elsöpör a mandarin, roppant erőteljes és hangsúlyos, a mandarinon kívül egyetlen illatjegyet sem lehet kiérezni, sem az első másodpercekben, sem később: körülbelül negyvenöt percig ugyanis a mandarin az egyeduralkodó - legalábbis úgy tűnik. Valójában ettől valamivel árnyaltabb a kép, ugyanis a mandarint megtámogatja némi narancsvirág és jázmin a háttérből, de ekkor még mindkettőnek csak pontosan ennyi a feladata, belső kontrasztot teremtenek a mandarinnak a savasságukkal, hogy az minél markánsabbnak hasson. 

A gond a mandarin halványodásakor kezdődik, ugyanis utána nem történik semmi formabontó. A mandarin fokozatosan elcsitul, mellette már érezhetővé válik a közben szintén tompuló narancsvirág, és egy kevés fehér virágos jelleg is felbukkan. Másfél-két óra múltán ezek is eltűnnek, és nem marad más, csak némi alkoholos vanília, és az is csak egészen a bőr közelében érezhető.

A mandarinos-narancsvirágos nyitány még rendben lenne, az egyébként is édes-savanyú mandarin a karcos jegyekkel nagyon elegáns párosítás - viszont azt meg kell jegyeznem, hogy kísértetiesen emlékeztet a néhány éve kivont Dior Tendre Poison-ra. Utána viszont elcsúszik a koncepció, és a kezdést semmi sem tudja megfelelő ívben és erőteljességgel felváltani. 

Nem mondható igazán nagy hatósugarú parfümnek, ami önmagában még nem probléma, csak egy jellemző, viszont sajnos nem is tartós, rajtam legalábbis semmiképp.

Őszintén sajnálom, hogy ezt kell írnom, de ha Avon parfüm, akkor én még mindig az Attraction-t ajánlom, ugyanis az minden szempontból sokkal jobban teljesít a Bijou-nál.

* A terméket tesztelésre kaptam, de ez nem befolyásolta a véleményemet.