Több, mint két éve vettem meg a Smoldert, és már rengetegszer felkentem, egyértelműen ez a legtöbbet használt lakkom. Minden egyes alkalommal lefényképeztem, de soha még csak meg sem közelítették a képek a valóságot. Most sem vagyok maradéktalanul elégedett, csak úgy nyolcvan százalékban köszön vissza az a fotókon, ami élőben, húsz százaléknyi szépséget még képzeljetek hozzá. :)



Én már a ráncfelvarrott Orly üvegben kaptam, a formája maradt ugyanaz, azonban a logó, a feliratok és a kupak kialakítsa is változott, igaz, csak minimálisan.
A gumis borításnak én alapvetően örülök, a bordázott felület és a formája is kézre áll, viszont sajnos mindenféle szöszt, láthatlatlan kis semmiséget hajlamos összeszedni, ahogy egyébként az üveg is.
Az ecset maradt keskeny és hosszú, lehet bánni ezzel is, de egy lapítottat azért komfortosabbnak tartanék.







Tiszta, mélyről ragyogó bordó mindenfajta barnásság vagy lilásság nélkül, olyan finissel kombinálva, amiért csak rajongani tudok. Én metálnak hívom, de inkább valahol a shimmer és a metál között van félúton. Ugyanolyan, mint az A-England Perceval vagy Queen of Scots: belülről ragyogó, egy plusz dimenziót magában hordozó, és amit a legjobban szeretek benne - törés nélküli.  Minden pontján ugyanolyan sötéten ragyogó, és ez az ugyanolyanság nekem bátorságot, önmagunk vállalását jelenti. Még ha így, leírva roppant elrugaszkodottnak is tűnik.

Ráadásul ez a finis tényleg a számmora legszebb bordóval találkozik - nem egy és nem két bordó lakkom van, de a Smolder mellett mind barnába vagy lilába hajlónak tűnik, rosszabb esetben pedig haloványnak és szürkésnek.

A közeli képek sajnos most sem lettek jók, mert olyan mély izzása van ennek a parázsnak, hogy minden fotót eléletlenített, de egyet azért beszúrok: