Megígértem, hogy egy darabig már nem lesz szó Essence lakkról a blogon, de sorozatban olyan körömlakkokat próbáltam mostanában tőlük, amikről nem tudok nem írni.

Akik már régebben olvasnak, bizonyára tudják, hogy nagyon szeretem a zöld lakkokat, az őrült zöldekért pedig egyenesen rajongok. Tavasz óta minden márkánál egy bizonyos - általam csak őrült zöldnek hívott - árnyalatot keresek, és bár volt, ahol már megtaláltam, de erősen kifogásolható minőségben. A Don't be shy! viszont az én szememben egyértelműen őrült zöld, ugyanakkor könnyen használható.

Két vastagabb rétegben fed, nem álomkönnyű a felkenése, de nem is kínszenvedés. Tartós, hiperfényes, de a színe az, amivel nem tudok betelni. Biztos vagyok benne, hogy ez egy megosztó árnyalat, vagy nagyon szereti valaki, vagy nagyon nem. Én sem vagyok biztos benne, hogy bármikor tudnám viselni - mert ezt bizony tudni kell - , de amikor igen, akkor odáig meg vissza vagyok érte. Vagánynak, határozottnak és igazi önbizalomtuningnak érzem. Ha ez van rajtam, olyan, mintha egy nagyon modern, nagyon alternatív, hipszer leányzó bőrébe bújtam volna.

A bejegyzés elején említettem, hogy belefutottam már hasonló színű, de jóval gyengébb minőségű lakkba, ami nem volt más, mint a China Glaze Trip Of A Lime Time-ja.

Lent a China Glaze, fent az Essence:

Edina által fel voltam készítve arra, hogy nem lesz a legkönnyebben kezelhető, és így is megrendeltem. Három rétegben sem fed tökéletesen, egyszerre nyúlós és nagyon folyékony, még éppen használható, de nem ez az a lakk, amelyiket szinte relaxáció felkenni.
Viszont tetszik annyira, hogy még így is használnám türelmesebb napjaimon, de amióta a Don't be shy megvan, nem vagyok hajlandó szöszölni vele. A CG színe ha lehet, leheletnyivel még "kiakasztóbb", mert valamivel sárgásabb, de olyan kicsi a különbség, hogy rendre inkább az egyszerűbb megoldást választom.