Már két-három éve szemezek a Stila Convertible Color krémpirosító-ajakszínezőkkel, azonban egyrészt egyre kevésbé vagyok híve a többfunkciós termékeknek, másrészt sokáig nem találtam a kínálatban olyan árnyalatot, amelyre teljes meggyőződéssel azt tudtam volna mondani, hogy igen, ez jól fog állni.

A Petunia gyönyörű, de nekem talán túl meleg árnyalat, a Lilium ajakra nekem biztosan nem lenne ideális, arcra talán, de az is kétséges, a Rose-t pedig általában túlzottan barnásnak látom.

Aztán ráakadtam a Feelunique-on a Dahlia fantázianevűre, ami elméletileg a tavaly nyári kollekció limitált darabaja. Ekkor már biztos voltam benne, hogy ha valaha lesz ilyen termékem, ez lesz a befutó, néhány hete pedig pont ez az egy árnyalat volt akciós - ekkor vesztem el.
És nem bánom. Nem-nem-nem, egyáltalán nem.


Tudom, hogy a csomagolása sokaknak tetszik, szerintem is szép, de nem ez az, amiért rajongok érte. Papír dobozkában érkezett a műanyag kompakt - bájos, édes a kialakítása, de pont ezért nekem csöppet túl kislányos. Viszont pozitívum, hogy jól záródik, mégis könnyű kinyitni, a tetejébe pedig egy viszonylag nagy tükröt tettek, tehát abszolút táska- és utazásbarát.


Gyakran olvasom, hogy nem egyszerű illatokat szavakkal visszaadni, nos... állagot szerintem még nehezebb. :)
Mindenesetre pontosan olyan, mint amilyenre számítottam. A tokban még viszonylag keménynek tűnik és az is, de ahogy akár ujjal, akár ecsettel hozzáérek, megolvad, és lággyá, nagyon krémessé válik a felülete. Én leginkább vajszerűként tudom jellemezni, de valamivel még talán attól is keményebb a kiindulási állapotában.


A színe töményen feltéve bordó, de nem az a fajta bordó, amelyik "csak" egy sötét piros, mert van benne egy (meleg) lilás csavar is. Számomra is meglepő, hogy piros rajongóként és a lilát nem annyira kedvelőként ezt gondolom, de szerintem pont ez a lilás tónus teszi izgalmassá.

Elképesztően pigmentált, sokkal koncentráltabb, mint bármelyik másik pirosítóm. Ez valószínűleg a multifunkcióssága miatt van így, arcon szinte már sok is, de az ajkakon kell ez az erősség ahhoz, hogy ellássa a feladatát.

Az alábbi képen a fenti mennyiség negyedét-ötödét oszlattam el:


Ami a töménysége mellett még megdöbbentő benne, az a finise: se nem fényes, se nem matt, úgy tűnik, mintha nem lenne benne semmi különös, mégis nagyon szép, meglepően természetes hatása van. Olyan finoman bele tud olvadni a bőrbe, hogy a drámai színe ellenére egyáltalán nem rikító, sokkal inkább olyasfajta hatást kelt, mintha tényleg ilyen színű lenne az orcám és a szám.

Pirosítóként ujjal és ecsettel egyaránt használható, de egyik esetben sem árt óvatosan bánni vele, mert könnyű eltúlozni a pigmentáltsága miatt.
Azt hittem, ajkakon legfeljebb majd egyszer kipróbálom, de nem: szinte jobban szeretem rúzsként, mint pírként, szájra viszont szigorúan az ujjbegyeimmel ütögetem fel, rúzsecsettel nekem nem akar szép lenni az eredmény.

A tartóssága mindkét formában acélos, pirosítóként gond nélkül tart reggeltől estig, ajakszínként pedig csak egy több fogásos étkezés tud részben kifogni rajta, de még az után is tompán megmarad a szín a számon.Ennek nyilván megvan a maga ára, de nem is olyan vészes, mint amire számítani lehet. Ha egész nap ezt viselem, este jól esik egy gazdagabb ajakápolót használni, de közel sem szárít drasztikusan.

Sminkben ITT láthattátok. :)

A Dahlia számomra egy nagy-nagy szerelem, a színe, az állaga, a tartóssága, a finise... minden szempontból szerelem.