Viszonylag hosszú ideig nem hoztak lázba a Rival de Loop holografikus lakkjai, azonban néhány hete világoslila lakkot akartam látni a körmömön. Világoslilát. Én. Nem a Guinevere-hez hasonló piszkos árnyalatot, hanem igazi lilát.
Mivel annyira nem vesztettel el a józan eszem, hogy azt higgyem, ez egy nagy, hosszú szerelem lesz, ezért egy kifejezetten olcsó lilát szerettem volna - így kötöttem ki a Cute Candy-nél.


Az üvege engem emlékeztet egy korábbi Essence családéra, egyszerű, különösebben szépnek nem mondanám, de valószínűleg nem is arra szánták. Az ecsete lapított, legyezőszerűen kiszélesedő és lekerekített végű lenne - akár a L'Oréal lakkoké - az én példányom azonban ferdére sikerült, mint ahogy a képen is látható.


Orgonalila sok-sok holo csillámmal. Szép, sőt, egyenesen gyönyörű.
Az azonban számomra egy pillanatig sem kérdéses, hogy nem az én színem, de ettől függetlenül tartom, hogy mesés.




Élőben sokkal-sokkal erőteljesebb volt a holo effekt, annyira, hogy szinte el is szégyelltem magam miatta. Ugyanis messze ez az ötszáz forintnál is olcsóbb lakk a legerősebben holografikus a készletemből - pedig pár A-England, piCture pOlish és egy ILNP is kifoghatott volna rajta.

Az állaga meglepően kellemes, még a nem tökéletes ecsettel is könnyű volt felkenni. Két rétegben fed, gyorsan szárad... semmit sem tudok felhozni ellene.

Ennek ellenére csak két napot bírt ki rajtam, mert ahogy számítottam rá, tovább nem tudtam elviselni magamon. Valahányszor ránéztem, amellett, hogy szépnek láttam, mindig ott motoszkált a fejemben, hogy semmi közöm ehhez a színhez, és az összképet nézve nagyon idegenül hathat rajtam. Mintha lennék én, és valaki teljesen másnak a körme rajtam - ez nagyon bizarrul hangzik, de viselni is pont ilyen furcsa volt.

Közel sem vagyok biztos benne, hogy valaha újra fel fogom kenni, de a lila színt kedvelők és a világos lakkok barátai biztosan rajonganának érte. Pontosabban én is azt teszem, de csak az üvegében vagy akkor, ha másokon látom. :)