Említettem, hogy az egyik új Rimmel lakkomat, nevezetesen a Portobello Pinket már kipróbáltam, és engem is meglepett, de megkedveltem. Határozottan megkedveltem.

Az üvege a szokásos Rimmel, egyszerű, nekem mégis tetszik, mert strapabírónak tűnik, jó kézbe venni.


A 60 seconds család ecsete lapított és széles, amit én mindig favorizálok, viszont ebbe az üvegbe pont egy kissé ferde példány jutott. Nem okoz különösebb problémát, de azért észrevehető, hogy nem egyenes.


Az alapszíne egy kifejezetten meleg pink, ez van megszórva nagyon apró ezüst mikocsillámokkal (ezek a képen sajnos javarészt aranynak hatnak), azonban felkenve már egyáltalán nem érvényesülnek, csupán enyhe gyöngyház finist kölcsönöznek a Portobello Pinknek.




Kevés dolog van berögzülve nálam a szépségápolás terén, nem gondolom pl. a kék szemfestékek egy bizonyos árnyalatát nagymamásnak stb., és igyekszem ezt meg is tartani. Viszont ez az a finis, ami soha, soha, de soha nem tetszett. Egyenesen viszolyogtam tőle. A pink pedig az a szín, amit körömlakként a legunalmasabbnak tartok.

Ez a lakk mégis megnyert. Azt hiszem, pont azzal, hogy mivel sem ez az árnyalat, sem az enyhe gyöngyház hatás nem vonzott korábban, ilyet együtt még soha nem láttam a körmömön. Az újdonság pedig egyenesen izgalmassá teszi számomra - igen, úgy gondolom, hogy ez egy izgalmas rózsaszín lakk.

Az állaga pont ideális, kissé folyós, de én éppen emiatt érzem könnyen kezelhetőnek, két rétegben fed és meglepően tartós. A képek készültekor már harmadik napos volt, de még az ötödik napon is csak nagyon finom kopás volt felfedezhető a körömvégeken.

Nem vagyok biztos abban, hogy két hét múlva is szeretni fogom ezt a lakkot, sőt... azt sem tudom, hogy két nap múlva milyen lesz a viszonyom vele. Előfordulhat, hogy egyszer csak rájövök, csupán egy furcsa fellángolás volt számomra. De most úgy érzem, még ha csak egy "mellékvágány" is ez a lakk, mindenképp érdemes volt megvennem.
Mert jelenleg - bár ritkán mondok ilyet - szeretem, egyenesen szeretem. Ez biztos.