Karácsony lévén nem egy szokásos bejegyzés a mai, inkább csak mesélnék kicsit. :)

Ha nagyon akarnék, tudnék szomorkodni karácsonykor, de én a magam részéről inkább az örömöt választom. Nem tartom magam kifejezetten pozitív embernek (igaz, negatívnak sem), de most mindenben tudok hinni és mindenben a jót látom. És ez jó. Ha lehet, tegyétek ezt ti is, megéri! :)

Tegnap természetesen mi is befejeztük az itthoni dekorációt, megvacsoráztunk, majd televíziót néztünk és beszélgettünk - tehát lényegében azt csináltuk, amit a többség ilyenkor. Szeretem-szeretjük a hagyományokat, de mint rájöttem, az utóbbi években mi néhányat átformáltunk úgy, hogy jobban illeszkedjen a családhoz:

- Fokozatosan letettünk a klasszikus karácsonyi menüről, mert egyszerűen nem az a kedvencünk. Inkább olyasmit eszünk ilyenkor is, ami ugyan nem egyértelműen ünnepi, de szeretjük. Ilyen okból hagyjuk most már ki a bejglit is, mindenki nagyon édesszájú, de pont a diós és mákos dolgokért nem rajongunk.

- A fáról mindig én gondoskodom, lényegében amióta csak az eszemet tudom. Erősen katolikus családból származom, de még így sem hittem soha azt, hogy a fát a Jézuska hozza, és nagyon örülök ennek. Sokkal nagyobb élmény az, hogy (most már) én veszem meg és én díszítem fel.

- Számomra nem a Reszkessetek betörők az elmaradhatatlan karácsonyi film, hanem az Örömapa. Minden évben megnézem, elméletileg vígjáték, de számomra keserédes. Tegnap nem volt időm rá, de ma mindenképp sort kerítek rá.

- Nálunk még 27-én is tart a karácsony, ezt is a katolikus családnak köszönhetem, és ezt a szokást meg is tartottuk. :)

Mára nincsenek különösebb terveim, a Hupikék törpikéket és az Örömapát szeretném megnézni, délután szerintem sétálni fogunk anyával, és közben talán valamikor játszom kicsit egy számítógépes játékkal (SimCity).

Néhány gyermekkori képemet az elmúlt hetekben "digitalizáltam", nagyon gyér minőségűek, de azért megmutatom őket.

Apával. Tudom, hogy a fotó alapján nem úgy tűnik, de ahogy telik az idő, egyre jobban hasonlítok rá, mostanra ha tükörbe nézek, jóformán őt látom:


Itt körülbelül hároméves lehetek. A három babámmal, balról-jobbra Pamelával, Veronkával és Trézsivel: