Ünnep van, de egyben poszt-nap is, úgyhogy ma ismét csak mesélnék kicsit. :)

Az utóbbi hetekben javarészt a munkáról szólt az életem, amit egyáltalán nem bánok, de az sincs ellenemre, hogy úgy tűnik, szeptemberben két hétvégén is ki fogok kapcsolódni. Aki már rágebben olvas, talán tudja, hogy kifejezetten szeretem Budapestet, az egyik alkalommal ott fogok kirándulni, az azt követő hétvégén pedig egy kedves barátnőm megy férjhez Debrecenben, nagyon várom már az esküvőjét. :)


Ha akarnám sem tudnám titkolni, hogy már-már mániákusan szeretem a kencéket, azonban újabban egy másik szenvedélyem is lett: az írószerek. Ez egyébként a munkámnak köszönhető, a hétköznapok nagy részét füzetek, mappák, ceruzák és tollak között töltöm, adott volt, hogy megnő az érdeklődésem irántuk.
(Itt kell megjegyeznem, hogy Apolka tegnapi bejegyzését szinte nyálcsorgatva olvastam, ha bárki más tervez hasonló posztot, hajrá, kíváncsi lennék, mivel készültök az iskolára. :) )


A nyár második felében szinte teljesen mellőztem a sorozatokat, lazításképp inkább zenét hallgattam (bár azt hallgatok most is, például épp Leander Rising-et), de egy-két hete elkezdtem a Witches of East End-et. Már be is fejeztem az első évadot, tetszett, de azért volt egy-két pillanat, ami nekem már durva volt. Bár ehhez azt nem árt tudni rólam, hogy szinte bármit elolvasok, de vizuálisan elég szűk a komfortzónám. Ennek ellenére szerintem folytatom majd a második évadot, még úgy is, hogy az sötétebbnek ígérkezik, mert az alaptörténet nagyon tetszik.

Én a nap hátralévő részében fotózni akarok, majd talán megnézem az Aranyhajat, este pedig sétálni szeretnék a városban. :)