Az Aveo tusfürdőt végül kézmosásra használtam el, de még arra is csak ímmel-ámmal, engem borzasztóan szárított.
A mellette lévő dobozka kicsit talán "csalás", mert már korábban elfogyasztottam a szappant belőle, viszont elfelejtettem lefotózni eddig, mert újabban gyűrűket és fülbevalókat tartok benne az asztalomon. A H&M-ből származik egyébként, a szappan elment egynek, nem tudott semmi különöset, viszont a csomagolása miatt nekem így is megérte. :)


Két nagyon szeretett tusfürdőnek is búcsút intettem, a Palmolive megkapta a "kedvenc tusfürdőm örökkön-örökké" titulust is, az Yves Rocher-t pedig a kifejezetten visszafogott, engem vaníliafagylaltra emlékeztető illata miatt szerettem meg, néha jól esik az ilyen szolidabb illatvilág is. :)


A L'Oréal Nutri-Gold arckrémét tudom, hogy sokan nem szeretik, de nekem nagyon bevált, már a második tégellyel fogyasztottam el belőle, és ha nem kaptam volna tesztelésre több krémet, biztos, hogy újra is venném. :)

Két friss Lush arcpakolásból volt mintám, és bár eleinte lelkes voltam, sajnos egyiket sem szerettem meg igazán, sőt. A The Sacred Truth kifejezetten rossz hatással volt a bőrömre, szárított, úgy éreztem, minden zsírt és nedvességet ki akar szívni belőle - de ezért nem akarom nagyon "lehúzni", mert valószínűleg nem az én bőrtípusomra való, csak engem megtévesztett a honlapon lévő leírás, és valami másra számítottam.
Az Oatifix jóval szerethetőbbnek tűnt számomra, érezhetően táplált valamelyest, de a benne lévő nagyobb darabkák szörnyen idegesítettek, folyton potyogtak és hullottak... én feleslegesnek éreztem őket, és annyira azért nem jó, hogy ezt a kis bakit elnézzem neki.


Az Elevine micellás vizét hihetetlenül gyorsan elfogyasztottam, biztosan nem veszem újra, mert nem éreztem hatékonynak, ráadásul azóta kipróbáltam a Bourjois-t, ami ugyanennyibe kerül, de sokkal jobban tisztít.

Egy Caola és egy Florin körömlakklemosó van még a képen, továbbra is rendre elfelejtem beszerezni az Isanát, pedig azt sokkal jobbnak tartom mindkettőnél.


A Maybelline Dream Mat púderrel évekig szenvedtem, poros hatású volt, fényképeken rettenetesen mutatott, szárított, ennek ellenére voltam olyan buta, hogy elhasználtam. Most, hogy kipróbáltam a Max Factor Cream Puff-ot, nagyon bánom, hogy olyan sokáig használgattam, mert sokkal-sokkal jobbak is vannak nála. Igen, talán érezhető: kicsit mérges vagyok rá és megamra, mert tényleg sok bosszúságot okozott, én mégsem tudtam letenni valamiért. Buta, buta én.

A BeYu szemhéjalapból ez volt a második tubusom, újra is venném, ha nem kaptam volna az őszi bloggertalálkozón egy Artdecot, ha már így alakult, azt szeretném megismerni. :) 


Néhány lakknak is a végére értem, az Essence Juliáját minden létező dologra használtam, karácsnyi dísz dekorálásától elkezdve tényleg mindenig, és hasonlóan járt az átlátszó Colour & Go is. A Bourjois Peach and love-ját tavaly tavasszal és nyáron előszeretettel kenegettem, még annak ellenére is, hogy az állaga közel sem volt tökéletes, mert a színe kárpótolt érte. Az ehhez hasonló világos rózsaszínek általában lilába hajlanak, és azok nem éppen előnyösek nekem, viszont ez az enyhe meleg tónusának köszönhetően egész tűrhetően állt. :)
A matt fedőlakk szintén kiürült, talán idővel majd benevezek egy újra, de most nem érzek különösebb késztetést rá.


Ti elfogyasztottatok valamit mostanában?:)