Már jó néhány hete csücsülnek ennek a bejegyzésnek a képei a piszkozatok között, ugyanis valahányszor összegezni akartam a fenti lakkal kapcsolatos véleményemet, soha nem éreztem úgy, hogy maradéktalanul sikerülne. De nem, nem adtam fel, ma újra megpróbálkoztam vele. :)

Tehát Moyra és homoklakk. Azt egyszer már említettem, hogy a márka nem a szívem csücske, ugyanis eddig minden lakkjuk, amihez szerencsém volt, gyengécske volt valamiben. Vagy nem fedett, vagy nem akart soha megszáradni, vagy... vagy még rosszabb dolgot csinált, de azt talán majd a következő szégyenpados posztban fejtem ki.

Az üvegéről túl sok mindent nem tudok elmondani, szerintem nem egy gyönyörűség, de hát nem is ez a lényeg. :) Az ecsete viszont dicséretet érdemel, enyhén lapított, ez a forma a kedvencem, nagyban megkönnyíti a felvitelt.


Az alapszíne talán egy árnyalattal sötétebb annál, mint amit én középkéknek nevezek, de még így is elég élénk. Ez az árnyalat van teleszórva apró világos csillámokkal, amik leginkább talán ezüstösek, de bizonyos viszonyok között van, hogy zöldben játszanak, sőt, az üvegben néha még lilásrózsaszín fényük is van, de ez a körmökön már teljesen eltűnik.




Elég sokszor írtam már, hogy bár a sand lakkok között nem szokott lenni olyan hatalmas különbség, nekem mégis vannak kedvenceim: az OPI, a Rimmel és a Lovely. Mindháromnak hasonló az állaga, elég durvára száradnak, de ez engem nem zavar, általában két rétegben fednek, plusz nagyon-nagyon tartósak. Ugyanilyen a Moyra is, ez az első lakk a márkától, aminek a minőségén tényleg semmi kifogásolnivalót nem találok. (Bár talán már a 77-es fedőlakkal sem akadt komoly gondom.)

Viszont számomra még így sem tökéletes, de ez teljes mértékben az én hibám. Tisztában vagyok vele, hogy nem áll jól minden árnyalat körömlakként, azonban ezzel nem igazán szoktam törődni. A ruháim, a sminkjeim színeit igyekszem megválogatni (már amikor nem épp kísérletező kedvemben vagyok), viszont a körmöm olyan picike felület, hogy ezen mindent engedélyezek magamnak. Még akkor is, ha nem olyan pompás rajtam.
Ez a szín viszont annyira idegen tőlem, hogy képtelen voltam megszokni. A kék holmikkal eleve elég furcsa a viszonyom, így ez nem is meglepő, talán egyenesen várható is volt, de mégis nagyon sajnálom. A szememnek az üvegében tetszik, de a körmömön bármilyen irányból is próbáltam megközelíteni, sehonnan sem volt igazán jó. Élénknek nem elég élénk, világosnak nem elég világos, sötétnek meg pláne nem elég sötét. Túlságosan köztes árnyalat, egyik jelző sem illik rá igazán, én pedig a végletek barátja vagyok. Biztosan furcsán hangzik, de egyszerűen nem esett jól viselni.

Végre egy lakk a Moyrától, amire nyugodt szívvel azt mondhatom, szuper, erre pont ez nem passzol hozzám. Sajnálom, de azért örülök is, mert legalább azt megtudtam, hogy a sand finist minőségügyileg eléggé eltalálták. :)