Nem vagyok híve a gyakori off-bejegyzéseknek, legalábbis a saját blogomon, de most kivételesen megengedek magamnak egy kis kitérőt, remélem, nem bánjátok nagyon. :)

Az utóbbi időszakban a nap huszonnégy órájából minimum tizenkettőt ülve töltök (tanulás stb.), gondolom, mondanom sem kell, hogy ez borzasztó.
Alapvetően nagyon lusta ember vagyok, de néhány éve, mikor egy nagyobb fogyás előtt álltam, sikerült rávenni magam a rendszeres mozgásra. Semmi különösre nem kell gondolni, csak itthon tornázgattam, de azt kitartóan és kihagyás nélkül tettem, szerencsére meg is lett az eredménye. Azonban nyilván egy idő után nagyon unalmassá vált, hogy mindig ugyanazt csinálom, pedig én elég jól viselem a monoton dolgokat. Továbbra is végeztem azért a gyakorlatokat, de inkább szükséges rosszként tekintettem rájuk, nem pedig kikapcsolódásként.
Aztán valamikor nyár elején eszembe jutott, hogy még az ősidőkben, úgy hét-nyolc éve tanultam hastáncolni. Nem voltam túl ügyes, nem is jártam sokáig órákra, de amíg csináltam, élveztem.
Elgondolkodtam azon is, hogy újra elmehetnék valahova, de aztán elvetettem az ötletet, helyette inkább videókat kerestem, és gyorsan találtam is pár nekem tetszőt.

Ezeket közel sem lehetne hastáncnak nevezni, emlékeim szerint csak pár mozdulat hasonlít arra, amit valaha hastánc címen tanultam, sokkal inkább valamilyen vegyes mozgásforma ez, de annak remek. Mind a négy videó teljesen korrekt, a bemelegítés és a nyújtás sem marad el, a gyakorlatok sem mondhatók nehéznek, ráadásul egész hatékonyak is, bár azért csodát nyilván nem kell várni.

Nyáron, mikor kicsit több időm volt, előfordult, hogy naponta három különböző videót is végigcsináltam, most örülök, ha esténként kettőre jut időm. Sajnos zömében inkább megállok egynél, de úgy érzem, a semmitől ez is jobb. Kicsit "lefárad" a testem, megnyugszom és úgy vettem észre, jobban is alszom, plusz ezek a gyakorlatok számomra tényleg kellemesek és nem nyűgként tekintek rájuk.

Pont erre a területre kéne a legkevésbé edzenem (vagy mondjuk úgy inkább, hogy más részeim sokkal inkább rászorulnának a megmozgatásra), de ezt élvezem a legjobban csinálni, ennél tényleg nem tűnik fel egyetlen pillanatra sem, hogy tornázom és nem szimplán csak jól érzem magam.


Nem azt mondom, hogy mindenki feltétlen ezeket csinálja orrvérzésig, inkább csak kedvcsinálónak mutattam őket, azt viszont bátran állítom, hogy érdemes olyan mozgásformát keresni, ami jól esik a testünknek. Ha egy ilyen lustaságnak, mint én sikerült találni valamit, amit örömmel végez, akkor senkinek sem lehet probléma. :)