1. Az egyik hobbim a blogolás mellett a Sims. Tudom, hogy sokan előítéletesek ezzel a játékkal, de én nagyon szeretem. Szívesen készítek újabb karaktereket, rendezgetem az életüket, házat építek nekik és amit a legjobban szeretek: berendezem az életterüket. A három a kedvencem, de most éppen a kettővel játszom, a négyet viszont nem várom annyira, eddig még nem sikerült lázba hoznia.

2. Sokáig nagyon fontos volt nekem, hogy MINDENKI szeressen, és itt a hangsúly a mindenkin van. Nem számított, hogy kedvel sok ember, csak azt vettem észre, ha egy nem, és igyekeztem mindenáron elérni, hogy változzon meg a véleménye rólam. Magam sem tudom, mitől és hogyan, de néhány hónapja ez egyik napról a másikra megváltozott. Még mindig nagyon örülök, ha szimpatikus vagyok valakinek, de ha nem, az sem zavar. Tényleg nem fáj kicsit sem, ha nem kedvelnek. És úgy tapasztaltam, hogy ez jó dolog, mert így már meg sem fordul a fejemben, hogy akár csak egy hajszálnyit is változtassak magamon mások kedvéért, és ettől sokkal felszabadultabbá váltam. :)

3. Nem vagyok házias. Egyáltalán nem. Ha úgy adódik, főzök-sütök, még a takarításra is sikerül időnként rávenni magam, de én a gyakorlatias, mindennapi teendőket csöppet sem tudom élvezni, számomra ezek terhek és egy morzsányi örömforrást sem jelentenek. Ebből következik, hogy én a klasszikus családmodellben sem tudnám elképzelni magam, ilyen szempontból (is) kész szerencse, hogy nem néhány évtizeddel-évszázaddal korábban születtem.

4. Nem szeretem, ha fotóznak. Nem tudok konkrét okot mondani rá, egyszerűen csak kellemetlen számomra az, hogy szépen meg kell állni, nem szabad pislogni, ide meg oda kell nézni, aztán meg kattan és villog a fényképezőgép... Kész kínlódás számomra, és ez a rólam készült képek nagy százalékán meg is látszik. Hiába próbálom takargatni, hogy kényelmetlenül érzem magam, ordít a fotókról, hogy legszívesebben elmenekülnék a masina elől.

5. Többször is említettem az utóbbi időben, hogy a lila nem a kedvenc színem. Nem arról van szó, hogy a szememnek nem tetszik, mert de, csak valahányszor választanom kell a körömlakkjaim vagy a ruháim közül, mindig arra jutok, hogy a lila megalkuvás lenne. Legyen akkor már inkább kék vagy piros (általában az utóbbi mellett kötök ki), ne a középút. Így aztán egyáltalán nem használom ki a lila holmijaimat.
De ez csak egy rossz beidegződés vagy gondolkodásmód, semmi több. :)

6. Ha nagyon tetszik egy könyv, film vagy sorozat, nem arra törekszem, hogy minél hamarabb végezzek vele, hanem megpróbálom elnyújtani. Nagyon gyorsan olvasok, de csak a nekem nem tetsző könyvekkel haladok rohamtempóban, ami jó, azt próbálom hosszabban élvezni, még ha furcsán is hangzik. A filmekkel ezt kicsit nehezebb megoldani, azokat egyszerűen csak nem nézem végig, az utolsó jelenetek előtt megállítom őket, és meghagyom magam abban a hitben, hogy sokféle befejezése lehet a történetnek. Tudom, ez tényleg nagyon fura. :) A kedvenc sorozataimat pedig véletlenül sem "darálom", inkább tartogatom a részeket egy-egy kiemeltebb estére.
Ne ijedjetek meg, tény, hogy vannak bizarr dolgaim, de csak ilyen szinten. :D

7. Nem túlzottan értek a képzőművészethez, de van egy festmény, amit már hosszú hónapok óta minden egyes este megnézek. Nincs rajta semmi rendkívüli, de mégis szinte elveszek benne. Erről van szó. :)

Nem hinném, hogy különösebben érdekesek lennének a fentiek, de remélem, azért nem untattalak titeket nagyon, és ha van kedvetek, tényleg bátran töltsétek ki ti is! :)