Hiába mutatott nagyon szépen Edina és Carmenesque képein a Velvet Goth kollekció kék darabja, sokáig elképzelhetetlennek tartottam, hogy én ezt a lakkot beszerezzem, sokkal esélyesebbnek tartottam a zöldet vagy a lilát arra, hogy bekerüljön a kollekciómba. De amikor a Jane Eyre-t a virtuális kosaramba dobtam, valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva mégis ezt tettem mellé.

Már a korábban kipróbált Sardonyx-nál is írtam, hogy bár szép ez az üvegcse, elég kényes - nos, ezt azóta még bátrabban állítom. A bársonyos anyaggal bevont kupak nagyon könnyen sérül és a szöszöket is gyűjti, ráadásul ezektől nem is lehet maradéktalanul megszabadítani. Azt viszont elismerem, hogy mutatós és illik ehhez a kollekcióhoz, talán meg is éri ezt a kis kompromisszumot, de megemlítenem akkor is muszáj volt. :)


A Valerian alapja nagyon sötét, már-már feketébe hajló kék, s ebben van néhány ezüstös csillám és kisebb kék glitter, az utóbbiak bizonyos fényviszonyok között enyhén zöldben (vagy talán inkább türkizben) játszanak.




Bár mindent egybevetve nagyon szeretem, én már a Sardonyx állagát sem dicsértem túlságosan, a Valerian-ét pedig még kevésbé fogom. Sűrű, ezért nehéz elérni, hogy pontosan oda és olyan vastagságban kerüljön, ahová szeretnénk, azt szoktam mondani az ilyen lakkokra, hogy "küzdősek", meg kell harcolni velük azért, hogy szép legyen a végeredmény.
A száradása viszont ennek is zseniális, mire a kisujjamhoz érek, a hüvelykujjamon már száraz a lakk. Ez már a félelmetesen gyors kategóriába tartozik nálam, el sem tudom képzelni, hogy tud ilyen hamar kopogóssá válni.

Két rétegben fed, a tartóssága pedig nagyon jó, a negyedik napra szokott minimálisan megkopni.


A kék lakkokkal elég furcsa a viszonyom, hol nagyon tetszenek, hol nagyon nem, de ennek a szépségnek kétségkívül sikerült belopni magát a szívembe. Annyira sötét és határozott, hogy nem tudom nem szeretni. Ráadásul mint rájöttem, nagyon jól kihasználható, többször viseltem már, de reggelente soha nem éreztem úgy, hogy át kéne gondolnom, mit veszek fel, mert a körmömön ez van, valahogy mindenhez illik.

Én a különleges finisű/texturált lakkoktól elvárom, hogy fedőlakk nélkül is jól mutassanak, de ezt most kivételesen kipróbáltam az NYC Turbo Dry-al is, az utolsó képen láthatjátok az eredményt. :)
Nélküle olyan, mint egy nehéz bársonysötétítő, vele viszont egyenesen maga az éjszakai égbolt, mélységet, új dimenziót ad neki. Azt hiszem, mostantól hol így, hol úgy fogom használni.

És még egy furcsa asszociáció a végére: erről a lakkról mindig ez a muzsika jut eszembe. :)