Nem tudom, mennyire tűnt ez fel nektek, de az utóbbi hónapokban igyekeztem kétnaponta írni. Tegnap nem volt poszt, tehát ma kellene legyen, viszont azt nagyon furcsának érezném, ha mondjuk egy rúzsról írnék... Arra gondoltam, inkább kitöltök egy kérdéssort, amit úgy emlékszem, legutóbb Apolkánál láttam.
Személyes dolgokat itt nem szoktam megengedni magamnak, viszont most nem álltam meg, egy ilyen gondolatsort is beillesztettem a bejegyzés végére. Dőlttel szedtem, ha valaki nem kíváncsi rá, nyugodtan ugorja át. :)

1. A valódi vagy a műfenyőt kedveled jobban?
A valódit, bár mostanában a műanyag gondolatával is kezdek megbarátkozni. De idén még valódink van. :)
2. Egy kávézóban vagy decemberben, mit kérsz?
Nem sűrűn járok kávézóba, de ha igen, forró csokit kérek.
3. Melyik a kedvenc színsémád karácsonyfa díszítésénél?

A piros-arany, de tavaly ezüst-kék-lilára váltottunk, és annyira nem is bántam, kellett egy kis változatosság, viszont a kedvenc maradt a klasszikus.
4. Adni vagy kapni?
Persze, szeretek kapni is, de adni... sokkal-sokkal jobb. A legfontosabb személyeknek általában olyan ajándékot adok, aminek eszmei értéke van, és amikor látom, hogy ennek örülnek, az felülmúlhatatlan. 
5. Húsos pite jöhet vagy mehet?
Mehet, eleve kerülöm a húst, ilyen formában meg aztán végképp.
6. Mi a hagyományos karácsonyi ebéded/vacsorád?
Mi egyre kevésbé tartjuk be a klasszikus menüt, ha jól tudom, az egyik kedvencem, rakott krumpli lesz vacsorára. :) 
7. Karácsonyi divat. Hogy néz ez ki nálad?
Ilyenkor késő délelőttig (na jó, délig) lustálkodom, addig pizsama, aztán valami kényelmes, de mégis kicsit elegánsabb szettet veszek fel. 
8. Melyik a kedvenc karácsonyi zenéd?


Egy barátom miatt ez. :)
9. Melyik a kedvenc karácsonyi filmed?
Az Örömapa. Nem a legkomolyabb film, de mégis van benne valami szívmelengető. Legalábbis számomra. Este biztosan megnézem majd. :) 
10. Mikor nyitjátok ki a karácsonyi ajándékokat?
Mindig szenteste. 
+1. Melyik a kedvenc karácsonyi körömlakkod/színed?


Egyetlen lakkot nem tudok kiemelni, a kedvenc színem viszont a piros, és nem csak ilyenkor. Most az N.Y.C. Red me the news van a körmömön, ezt az árnyalatot nagyon ünnepinek érzem valamiért. :)

És akkor néhány nagyon privát mondat:
        
Azt gondolom, hogy a karácsony - amennyiben harmonikus körülmények között él - a legtöbb gyermek számára tökéletes. Akkor is, ha nem kap annyi ajándékot, mint az osztálytársai, ha odaég a vacsora stb. Mert minden szerette, családtagja vele van. Aztán előbb vagy utóbb óhatatlanul is bekövetkezik, hogy valakit elveszít. Ilyenkor összetörik az illúzió, az, hogy ezt a pár napot teljes boldogságban, békességben töltheti a családjával. 
Az ezt követő első ünnepekkor nagyon nehéz, mert nyilván borzasztóan fáj az, hogy valaki nem lehet velünk, és kicsit még az is, hogy úgy tűnik, soha nem ünnepelhetünk már olyan felhőtlen boldogságban, mint régen. Legalábbis én így éreztem. Néhány karácsony ebben az időszakomban inkább volt szenvedős, mint jó. De igyekeztem megerőltetni magam, próbáltam örülni az ünnepnek, és különösen figyeltem arra, hogy még véletlenül se váljak egyetlen pillanatra sem Grinccsé, annak ellenére, hogy sajnos hajlamos vagyok belemerülni a búbánatomba.
Megérte próbálkozni, tavaly először ismét több volt az öröm, mint a hiány. Idén pedig szinte már nincs is hiány, csak boldogság amiatt, hogy azok, akik már nincsenek itt, valaha velem voltak.

De nem akarok túl érzelgős lenni, pláne nem okoskodni, úgyhogy be is fejezem a fenti gondolatot, ennyit viszont muszáj volt bepötyögnöm. 

Remélem, nektek is boldogságban, békességben telik a szenteste és a karácsony, ha pedig esetleg épp egy nehezebb szakaszon mennétek keresztül, fel a fejjel! :)