Amióta először az A-England holnapjára kerültem, tudom, hogy nekem ez a lakk kell. De mégis húztam-halasztottam a vásárlását olyan racionális okokból, mint az amúgy is elég nagy körömlakk-készletem és a viszonylag magas ára, valamint bevallom, attól is tartottam, hogy sok más sötét-csillámos lakkhoz hasonlóan felkenve ez is feketének fog tűnni.
Aztán nagy örömömre ez is ott lapult a Nailland-től kapott csomagomban, így már nem kell bizonyos időközönként újra és újra eltöprengenem azon, hogy beruházzak-e végre rá.:)

Még mielőtt a lényegre térnék, muszáj ejtenem pár szót az üvegéről is. Nagyon-nagyon, tényleg nagyon tetszik. Klasszikus és modern egyszerre, ráadásul az elején lévő logó még egy kis pluszt is ad neki.
De azt is hozzá kell tennem, hogy a kupak bevonata elég sérülékeny, valamint az ecsete sem a kedvencem. Nincs vele semmi gond, csak... jobban örülnék, ha lapított lenne.




Huh.
Az állaga nagyon tetszik, valamiért az OPI lakkokra emlékeztet, csak minimálisan folyós, mégis könnyen terül. Nagyon pigmentált, fedés szempontjából elegendő lenne egy réteg is, de én a biztonság kedvéért átmentem rajta még egyszer.
A száradási ideje és a tartóssága egyaránt átlagos, a második nap végére már megjelent egy-két aprócska lepattanás a körmöm végein. Lemosni nagyon könnyű, épp csak átsimítottam egy vattakoronggal, és már fel is szedte az egészet.

De ebben az esetben most nem ez a lényeg. Egyáltalán semmi sem fontos, amit itt fecsegek, mert a képek maradéktalanul visszaadják azt, amiért tökéletesen, menthetetlenül és halálosan beleszerettem ebbe a lakkba.

Mély, misztikus méregzöld, ami már majdnem fekete, de mégsem... csodás.

Még két kép, csak mert muszáj:



Hát lehet ezt nem szeretni?:)

Azt azért hozzá kell tennem, hogy messziről nézve már nem határozottan zöld a körmömön, nem ordít, hogy jé, ez most egy zöld lakk. Viszont feketének sem tűnik, hanem egy sötét árnyalatnak, amiben van valamilyen furcsa csavar.