Erről a körömlakkról enyhén szólva megkésve írok, ráadásul már nagyon sokan be is számoltak róla előttem, de most a Müllerekben (legalábbis nálunk) akciósak a Mariah Carey kollekció darabjai, így úgy éreztem, eggyel több vélemény csak nem árthat.:)

Az üvegét és az ecsetét most nem részletezném, mindkettő nagyon profi, a külseje masszív, klasszikus, az ecsete pedig lapított, szélesebb típusú, ez a kedvencem, ezzel lakkozom a legkönnyebben.



A The impossible kicsit másként viselkedik a körmömön, mint homokhatású társai. Az állaga kifejezetten kellemes, de ebből egyértelműen kell három réteg, és a benne lévő csillámokra sem árt vigyázni, mert nem mind simul olyan szépen a körmömre, mint kellene.
A nagy kiszerelés csillagformájú glittereket is tartalmaz, azonban ezek lesüllyednek az üveg aljára, így használat előtt mindenképp fel kell rázni, ha azt akarjuk, hogy az ecsetre is kerüljön belőlük. Továbbá ezekre sajnos az is fokozottan igaz, amit már a csillámokról írtam: nem illeszkednek szépen, legalábbis az én, meglehetősen ívelt körmeimhez. Egy-két nap után ráadásul könnyen felválik a sarkuk, és hajlamosak beleakadni ebbe-abba.

A tartóssága viszonylag jó, de nem kiemelkedő. Két-három nap után már elkezd kopni, de nem pattog, hanem a felülete - és főleg a csillámok - fakul ki kissé.

Azt hiszem, a fent leírtakból már kiderült, hogy ez egy problémásabb lakk, és biztosan a legproblémásabb a homokfinisűek közül. Ennek ellenére szeretem, nagyon is, mégpedig a színe miatt. Ha üvegbe foglalnák a nyarat, szerintem pontosan ilyen lenne.:)
Piros, de kifejezetten világos, kicsit narancsos, pinkbe hajló piros, ha csak a színüket nézem, egyértelműen ez áll a legközelebb hozzám a sand lakkjaim közül.:)