Az utóbbi időben kezdek rájönni, hogy ha húzom-halogatom az írást egy kencéről, az is jelent valamit: azt, hogy nem vagyok vele maradéktalanul elégedett. Ilyen okból nem mutattam még csak egy Orly lakkot, a színük csodás, viszont az általam eddig próbáltak közül mindnek van egy kis bibije. Az Oui-nak is, de mégis már féltucatszor használtam, mióta kaptam, úgyhogy ha nem is tökéletes, mégis tud valamit a kicsike... de ne szaladjunk ennyire előre.:)




Az üveg továbbra sem a kedvencem, de hogy ergonomikus, az kétségtelen. Az ecset hosszú és keskeny, én a lapítottakat jobban szeretem, de ezzel is el lehet boldogulni.:)




A lakk nagyon folyós, nem árt a szokásosnál még óvatosabban bánni vele, és nem csak közvetlenül a körmön, sajnos ügyeskedés közben hajlamos az ecset száráról lecsöppenni a folyadék. Három réteg kell belőle az ideális fedéshez, amit még el is fogadnék, a probléma az, hogy sajnos a száradási ideje nem az igazi, nekem még két óra elteltével is sikerült belenyúlni.

Eddig nem sok pozitívumot írtam róla, és nem is igazán tudok többet. Amiben kiemelkedik, az a képeken látható: csodás színe van.
Középlila alap rengeteg arany csillámmal, amelyek bizonyos fényviszonyok között ezüstösnek hatnak. Az üvegében csalóka az Oui, sokkal világosabbnak hat és néha még egy kis zöldes fény is felfedezhető benne, az utóbbi felkenve már egyáltalán nem érvényesül, az előbbi pedig csak a kis csillámoknak köszönhető, amelyek előszeretettel tapadnak fel az üveg falára.

Ami miatt összességében a pozitív oldalra billent a mérleg, az a tartóssága volt, három napot minimális kopással bír a körmömön, ami bár nem kimagasló teljesítmény, de nem is rossz.