Bevallom, néha, mikor alaposan megcsúszom a tesztekkel, elgondolkodom azon, hogy valóban kell-e ennyi "próbaidőt" szánnom egy terméknek, mint amennyit, de aztán gyorsan jön is valami, ami azt bizonyítja, igen. A legutóbbi ilyen az E.L.F. Studio Stipple ecsete volt.:)



Bevallom, a "nagytesó" után nem voltak nagy elvárásaim vele szemben, de aztán ezek még tovább csökkentek, mikor élőben megláttam. Furcsán kicsinek tűnt az egész, hirtelen azt sem tudtam, mire vethetném be majd.

Egyébként a "külsőségekkel" nincs gond, ugyan olyan fekete, mint a nagyobb társa, a nyelén fehér felirat... rendben van tulajdonképp.




Minden tekintetben kisebb a rokonánál, valamivel rövidebb és keskenyebb is a szára, a fejének átmérője is kisebb, és a szálai is rövidebbek. Na, azt hiszem, itt van a kutya elásva.:)

Ugyanis némi próbálgatás után rájöttem, hogy bizonyos tekintetben kenterbe veri a sima Stipple ecsetet. Annak ugyanis nagy hibája, hogy nem elég tömött, vagyis... túlságosan kesze-kusza. Így aztán a tartása sem az igazi, amiből következően kicsit nehéz irányítani.
Nem esküdnék meg rá, hogy a kis változat tömöttebb, több szálacska van benne, viszont a rövidségének - és annak, hogy a fehér és a fekete szálak hossza között nincs akkora különbség - köszönhetően mégis sokkal "stabilabb".
Eleinte azt hittem, krémes pirosítókhoz túl kicsi, sokáig fog vele tartani a felvitel, de tévedtem. Különösen a gyengébben muzsikáló, már-már folyós, vizes állaghoz jó, mint amilyen például a Catrice valamelyik régebbi limitált kiadásának (Hidden Word, ha jól emlékszem) egyik darabja volt. Nagyon szépen fel lehet építeni vele a színt, és a bőrbe dolgozással sincs gond.

Nem a legpuhább ecset, amivel dolgom volt, de nem is durva, és azt sem vettem észre, hogy hullott volna, úgyhogy most már azt mondom, hogy ha nem is tökéletes, de semmiképp sem rossz ecset.:)
Ha a kettő közül választani kéne, én most rá tenném a voksom, bár a nagyobb verziót is használgattam, de mióta felfedeztem a kicsit, az az ecsettartóban pihen.:)