A Cacharel illataival elég érdekes a viszonyom. Egyet sem érzek igazán a magaménak, sőt, alapvetően elég távol állnak tőlem, viszont mégis kötődöm hozzájuk. Eredeti méretben, áron így soha meg sem fordult a fejemben, hogy lecsapjak rájuk, viszont mikor alkalmam adódott rá, mindig megszimatoltam őket.
A Müller Outletben aztán nevetséges áron kínáltak 25 milliliteres kiszerelésűeket, és el is hoztam azokat, amikhez kapcsolódik néhány emlékem: a Noát és a Scarlettet.
  
A dobozuk hellyel-közzel tetszik, viszont az üvegek... nos, nem. Tudom, hogy valamilyen együttműködés eredményei voltak ezek a limitált kiadások, viszont nekem ez a fóliázott üveg (a színes külső csupán egy fóliabevonat) akkor is kissé... nos, olcsó hatású, ami ha az illatok eredeti árát -és kategóriáját- figyelembe vesszük, nem túl pozitív.


            
Túllépve ezen, kezdjük a Scarlett-tel.:) 

Először is: ha Scarlett O'Harának, vagy általa ihletve kéne parfümöt készítenem, biztos, hogy én is nagyon hasonló irányba indulnék el.

A parfüm igazi virágözönnel indít, jázminos-rózsás, de én magnóliát is határozottan érzek benne, bár az összetevők listáján azt nem tüntették fel. Tulajdonképp ez a virágcsokor az uralkodó végig az illatban, azonban néhány másodperc után feltűnik némi méz is, de ügyesen csak a virágok mögé bujtatva, csupán azokat édesebbé, "sziruposabbá" téve.
Szintén így, a háttérben bújik meg a körte, de ez csak a kifújás után fél-egy órával bukkan elő, kicsit lágyítva a méz és a virágok édességét. Legvégül, egy-másfél óra után egy kis musk is megjelenik, de az is csak a virágok hátterében, a körtével viszont még így, "elnyomva" is nagyon szép elegyet alkot. 
És itt a vége, mert négy-öt óra múlva ez az illat bizony tovaszáll.

Nem tudom, feltűnik-e nektek valami?
Nos, az a gondom ezzel a parfümmel, hogy kicsit olyan érzésem van, mintha nem lenne igazán karakteres szívjegye/alapjegye, csupán egy virágos-édes, robbanó fejjegy, ami sajnos annyira nem tartós. Nekem hiányzik belőle egy kicsit kontrasztosabb, akár kesernyésebb, de mindenképp mélyebb alap, ami a virágok elcsendesedése után a bőrön maradna, egy karakteresebb, komolyabb háttérjegy. Ehhez a mézes virágcsokorhoz szerintem remek lenne akár egy dohányosabb alap, de egy mandulás-marcipános vonalat is el tudnék képzelni, hogy ha mindenképp az édesség vonalán belül szeretnénk maradni.
Nekem viszont ez így, bevallom, kicsit túl egysíkú.

Szép a fejjegy, a virágok és a méz, és ez valóban nagyon "Scarlettes", de nekem kevés, én a több drámával rendelkező, rejtélyesebb, kontrasztosabb illatokat jobban kedvelem.

Ettől függetlenül egy kicsit bohém, kicsit játékos, fiatal(os) hölgy számára tökéletes választás lehet.:)


Folytatva  Noával... itt bizony rögtön egy kis problémába ütköztem, ugyanis mint a képen is látszik, két verziót szereztem be. A kékkel nincs is semmi gond: ugyan olyan, mint az, amit eddig ismertem, a sárga viszont -igaz csak leheletnyivel, de- másabb. A Parfümblog írójának segítségével annyit sikerült kiderítenem, hogy ez a Le Paradis limitált kiadás egyik darabja, viszont az ügyben, hogy miben különbözik (vagy sem) a sima Noától, a saját orromra kellett hagyatkoznom, így arról egy igen szubjektív vélemény következik, de előbb jöjjön az eredeti Noa:

A kifújás pillanatában "orrbavág" a musk és egy ózonos jegy, majd pár másodperc múlva megérkezik melléjük a szantálfa is, és együtt egy nagyon különleges, pamutos, bőrközeli, kicsit tisztaságillat-jellegű elegyet alkotnak, a maga egyszerűségében lesz különleges ez a hármas. 
A következő pár percben csatlakozik hozzájuk egy csöppnyi füst, ami a kompozíció rafináltságáért felel. Az összetevők között kávé is szerepel, de én azt még nyomokban sem fedeztem fel, úgy vélem, ez a füst felel meg neki a többség szerint. 
Nem sokkal később fokozatosan előbukkan a babarózsa is, ez lágyságot, finomságot kölcsönöz a parfümnek, de soha nem lesz domináns, csupán bájosan körülöleli a szantálfát és a muskot. 
Ez után már nincs lényeges változás, talán az idő teltével még halványan felbukkan egy-két virág (frézia, liliom, gyöngyvirág), de csak nagyon halványan.

A tartóssága sajnos ennek sem kiemelkedő, négy-öt óra alatt eltűnik a bőrömről, akár csak a Scarlett. 
 
Ami miatt nem mindennapi ez az illat, az a piramisa: a musk és a szantálfa nem annyira jellemző a fejjegyben, itt viszont már ott is domináns, ez által egy egyébként jól ismert, az agyunkban már elraktározott illat mutatkozik be teljesen új helyzetben, köntösben. Nekem ez az ötlet borzasztóan tetszik, még akkor is, ha ez sem igazán az én világom. Viszont aki egyszerű, tiszta, de mégis egy kis rafináltsággal rendelkező parfümöt keres, mindenképpen szimatolja meg!:)

Noa Le Paradis: 
Borzasztóan hasonlít a sima Noára, el-el is bizonytalanodtam abban, hogy különböznek-e, de ahányszor megillatolom, mindig arra jutok, hogy igen, különböznek, még ha a gyártó esetleg ezt nem is tüntette fel.  
A kifújáskor itt is a szantálfa-musk-ózon hármas jelenik meg, viszont más arányban. Itt az ózon szinte alig észrevehető, a szantálfa is szolidabb, a musk viszont dominánsabb, és nem csak az első pillanatokban, az egész illatot egy leheletnyivel erősebben kíséri végig. Amiben még eltér a sima Noától, az a napraforgó, itt ugyanis az is megjelenik, azt a funkciót tölti be, mint a babarózsa: átöleli a muskos alapot, én úgy érzem, talán még kicsit szebben is. 
A két Noa közül, ugyan csak hajszálnyi köztük a különbség, én az utóbbit favorizálom.:) 


Ismeritek/használjátok valamelyik illatot?:)