Ez a zene időről-időre mindig előkeveredik nálam Yann Tiersen többi muzsikájával együtt. Nagyon francia, szomorkás, de mégis van benne valami keserédes, ártatlan boldogság. Kicsit olyan, mint az élet. Na, de nem akarok itt filozofálni, jó és kész, főleg ehhez az őszi időhöz illik szerintem, hallgassátok meg, ha van kedvetek.:)

Jaj, és a filmet is megéri megnézni, az (is) a kedvenceim között van.:)

Ti mit hallgattatok legtöbbet a héten?:)