Sokan istenítik, de manapság már többen vannak, akik irtóznak tőle. Mégis, úgy gondolom, ez egy megkerülhetetlen, legendás parfüm, amiről muszáj megosztanom veletek a véleményem.:)


Az illat 1921-ben látott napvilágot, azóta csak nagyon apró változtatások érték, talán pont ez az egyik oka a legendává válásának, másrészt viszont ezért érzik sokan "nagymamásnak", bár ebben nyilván közrejátszik az, hogy a mostani idősebb generáció nagy illata lehetett ez, plusz ugye a hamisítókat is... mondjuk úgy, igencsak inspiálta a N°5.

Nézzük a külsőségeket, az üvegcsét. A jellemzői ugyan azok, mint az illatnak magának... klasszikus, csöppet sem korszerű, viszont -én legalábbis- érzem rajta, hogy valaha az volt. Klasszikus, letisztult, ikonikus, eredeti. A reklámkampányok tekintetében szerintem remek, ki ne akarná Marilyn Monroe, Nicole Kidman és Audrey Tautou illatát használni? Ráadásul a hozzá készült reklámfilmek is zseniálisak, hirtelen nem is tudnék más parfümöt mondani, amelyiknek több ilyen fantasztikus rövidfilmszerűsége van.

Sokan úgy vélik, hogy ezt az illatot vagy imádja valaki, vagy utálja, középút nincs. Nos, azt hiszem, én vagyok a kivétel.:) Általában nem szeretem a tömény virágos illatokat, nekem ezek mellé a jegyek mellé kell valami... valami, ami mélységet, melegséget ad nekik, mondjuk vanília. Itt azonban ez nincs, egyedül az aldehidek teszik kicsit változatosabbá a virágokat.
A hivatalos leírásban ha jól tudom, szerepel például a citrom és pont a vanília is, de én nem érzem egyiket se sem papírcsíkon tesztelve, se a bőrömön, ellenben virágok tömkelegét igen. Jázmin, rózsa, gyöngyvirág, írisz... Sok parfümöt jellemeznek a "virágcsokor" jelzővel, nos, nekem erről igazán csak a Chanel N°5 jut eszembe, de én egyáltalán nem rossz értelemben használom ezt a jelzőt, a képzeletemben egy klasszikus parfüm csupa virágos, nos, ez az én orromnak olyan.:)
EDP lévén a tartóssággal nincs gond, sőt, az egyik legtartósabb és egyben legnagyobb hatósugarú parfüm, amivel találkoztam. Pont emiatt nagyon kevés is elég belőle, ebből tényleg nem szabad két fújásnál többet adagolni. Talán furcsán hangzik, de én a kifújás után egy-két nappal szeretem igazán, egyszer egy tesztcsík véletlenül a kabátom zsebében maradt, elfeledkeztem róla, majd napok múlva, mikor felfedeztem, csodás volt. Ez is azt mutatja, hogy ennél az illatnál tényleg nagyon fontos az adagolás, ahogy szokták mondani, kevés belőle csodaszer, túladagolva viszont méreg.

És akkor jöjjön a lényeg, ami talán manapság a legnagyobb kérdés: hordható még a harmadik évezredben is ez az illat? Szerintem egyértelműen igen a válasz. Persze tudni kell viselni és közel sem áll jól mindenkinek. Ne csodálkozzunk azon, ha egy a kamaszéveinek végét taposó, esetleg éppen csak húszesztendős, tornacsukás lánynak nem fog tetszeni, hozzá nem is illene, ellenben egy könnyedebb, citrusos-gyümölcsös kompozícióval. De egy komolyabb, pár évvel talán idősebb, elegánsabban öltözködő hölgyön én nagyon is el tudom képzelni. Rajta épp az oly népszerű, könnyed, friss illatok mutatnának furán.:) Úgyhogy azt hiszem, igenis van létjogosultsága még manapság is a N°5-nak.

És hogy én használnám-e? Nos... sokat töprengtem ezen, mert vannak pillanatok, amikor nagyon tetszik, és  tényleg szívesen viselném. De ezek nagyon ritka alkalmak, mert nekem az igazi nagy szerelmem az orientális illatcsalád, plusz... tudom, hogy rengeteg embert irritál ez az illat, és nem biztos, hogy én szeretem annyira, hogy másokat kínozzak esetlegesen vele.:)

Összességében azt gondolom, hogy ez egy nagyszerű kreáció, de ezzel nem mondok újat.:) Átérzem a nagyságát, az eleganciáját, épp ezért sajnálom, hogy mára többen nem kedvelik, mint igen. Nyilván köszönhető ez annak, hogy mostanság népszerűbbek lettek a könnyedebb illatok, plusz igen keveseknek áll jól, de akiknek igen, én azt mondom, bátran válasszák ezt, mert akár hogy is, egy zseniális kompozícióról van szó.