Mint már többször is olvashattátok, szeretném picit személyesebbé tenni ezt a helyet, így hát arra gondoltam, most mesélek arról, hogy hogyan telt a tegnapi kirándulással töltött napom, remélem, nem bánjátok.:)

Talán sokatoknak ez a táv, amit megtettem, nem is minősül utazásnak, azonban el kell mondanom, hogy én szörnyen otthonülős típus vagyok, így nekem már ez az éppen fél órás kis vonatút is egész nagy kiruccanásnak számít.
Igazság szerint már hónapok óta készültem átugrani a szomszéd megyeszékhelyre, de mindig közbejött valami... vagy a suli, vagy a vizsgaidőszak, vagy a család... de eldöntöttem, hogy most, a szünidőm utolsó napján mindenképp utazni fogok, és szerencsére úgy is történt. Immádom Debrecent... azt hiszem, mindenki áletében van egy szerelemváros, egy hely, ami első látásra megfogta és... mindig jó érzésekkel tölti el. Nos, számomra ez a város ilyen. Ráadásul vonatozni is imádok... gondolhatjátok, hogy nem sült el rosszul a napom.:)

Komolyabb elgondolásom nem volt, készítettem ugyan egy kis útitervszerűséget, de magam sem vettem véresen komolyan, egyedül amit mindenképp szerettem volna, az egy könyv beszerzése, méghozzá a fent látható Római történelem. Nos, ez sikerült is, találtam egy haaatalmas könyvesboltot, ahol minden földi jó szembejött velem, rengeteg remek regény, novella, verseskötet... de még pár érdekes nyelvészettel foglalkozó könyvre is bukkantam. Amit elsőként lekaptam a polcról, az ez a törikönyv volt, bár különösebben nem érdekel, de... a következő félévre muszáj volt beszereznem, ugyanis vár rám egy kurzus az ókori Rómáról. Aztán... jött az Úton. Hetek, sőt, hónapok óta keresgélem már a könyvtárakban, de sehol nem akadtam rá. Még ez egyik múlt féléves tárgyamhoz, a világirodalom háromhoz kellett volna, viszont ha akkora már nem is lett meg, mégis mindenképp szerettem volna elolvasni, mert egy kedves barátom szerint szuper, úgyhogy.... meg is van a hétvégi programom.:) A harmadik, ami hazajött velem, az Kafkától A per. Számomra ez a történet.... nagyon sokat jelent, és valamiért mindig visszatérek hozzá. Ennek ellenére még nem volt saját példányom belőle, nem azért, mintha nem szerettem volna, hanem mert akár milyen is akadt eddig a kezem ügyébe, soha nem voltam vele elégedett. Vagy a borítója nem tetszett, vagy a fordítás, vagy hiányoltam belőle a töredékes fejezeteket... így mindig csak halasztgattam a beszerzését. Viszont most nem tudtam otthagyni, pedig...nos, ez a legrosszabb kiadás belőle, amit valaha láttam. De most már kellett.

Miután kivonszoltam magam a könyvparadicsomból, a központ felé vettem az irányt, ahol szerettem volna felkutatni egy turkálót, amit az egyik kedves barátnőm ajánlott, de sajnos nem akadtam rá. Ellenben később pár nagyon jó antikvárium került az utamba, ahonnan legszívesebben mindent hazahoztam volna, viszont nem mertem több könyvet bevállalni, igazság szerint ezt a hármat is épp elég volt egész nap vinni-hozni.:$

Ezután a Halköz felé vettem az irányt, szintén baráti ajánlásra.:) Valóban szép hely, ha arra jártok, ti se hagyjátok ki.:) Bár a város szívében van, mégis kicsit csendesebb, nyugodt, ráadásul van egy nagyon jó kis része, ahol rengeteg pad van... nyáron szuper lehet.:) Én gyorsan körbefényképeztem mindent, aztán szerettem volna végre mielőbb zárt helyre kerülni, mert addigra bizony alaposan átfagytam, ráadásul éhes is voltam már. Végül egy nagy plázaszerűségbe keveredtem, azt hiszem, a Fórum volt az, ott egyből négy büfét is találtam, és... nos, be kell vallanom, tegnap egyáltalán nem vigyáztam az alakomra. Mind a négy helyről ettem valamit. Ha esetleg arra jártok, a kínait ki ne hagyjátok!
Ezután már olyan sok időm nem maradt, telefonáltam párat, majd néztem Anyuméknak egy kis apróságot, szuvenír gyanánt. Ha már ott voltam, beszaladtam a H&M-be, nagy bánatomra felénk sajnos nincs... sok időm nem volt ugyan, de picit szétnéztem, egyetlen szerelemdarabot se találtam (szerencsére), ellenben.... nos, egy icipici dolog mégis hazajött velem, még nem érkeztem lefotózni, de a napokban majd megmutatom.:)

Mikor ezzel is végeztem, rohantam is a vonathoz, ami zsúfolásig volt -lévén péntek délután-, ám én még így is élveztem a zötykölődést.:)

Sok-sok jó élménnyel, hullafáradtan értem haza... biztos, hogy fogok még Debrecenben kirándulni, ha lehet, még tavasszal.:)