Az illat fő összetevői a jázmin, szantálfa, ámbra, vanília és citrom.

Az utóbbi két jegy miatt kezdett érdekelni az illat, a vaníliát imádom, a citromot viszont messzire kerülöm, ha parfümről van szó, a kettő elegyét pedig el se tudtam képzelni. Ezúttal beigazolódott, amit szoktak mondani: a papírcsíkon tényleg másabb volt az illat, mint a kezemen, rajtam a citrom szerencsére nem teljesedik ki, bár a csíkon se volt túl erőteljes, és gyorsan el is halványult. Az illat egésze viszonylag tartós, bár bőrközeli, tehát ezt nem fogják a tőlünk több méterre állók érezni, viszont közelről még késő délutánra is megmarad a reggeli fújás nyoma.

Rajtam legerőteljesebben a jázmin érzik, aminek nem örülök különösebben, a liliom mellett ez a másik virág, amivel ki lehet kergetni a világból. A vanília sajnos csak imitt-amott tűnik fel, akkor is csak alig észrevehetően, valójában csak egy meleg alaptónust biztosít az illatnak. A szantálfát és az ámbrát folyamatosan érzem, valamennyire csillapítják a jázmin erősségét, bár mint fentebb is írtam, ez nem egy tolakodó illat. Semmi különös.

Magának olyasvalaki választhatja ezt az illatot, aki valami köztes, se túl ilyen, se túl olyan parfümöt akar, valamit, ami nem túl feltűnő, csak úgy ott van, de sok vizet nem zavar. Van valaki, aki ilyesmire vágyik? Meglehet, mindenesetre tőlem távol áll.
Azt már inkább el tudom képzelni, hogy ajándéknak szánja valaki, pont ezért, mert nem túl karakteres, megfelelhet bárkinek, míg egy domináns, erőteljes illatot nehezebben választunk ilyenkor, pláne, ha nem a legkedvesebb barátnőnk, rokonunk a meglepni kívánt személy. 

Én csak egy pár milliliteres mintával rendelkezem belőle, de ezt se fogom elhasználni, három napig teszteltem, de az utolsó alkalommal már szinte meg kellett erőszakolnom magam, annyira nem esett jól magamra fújni. Illatok tekintetében nagyon távol áll tőlem ez a kockázatvállalásmentes, köztes egyszerűség.